Kategóriák
Történelem

Przemysl

Przemysl. A galíciai kisváros nevének kiejtésénél csak a leírása nehezebb a magyarok számára, mégis beégett a magyar történelembe, ugyanis 1914. szeptember 16-án hagyta el az erődkörletet a monarchia visszavonuló serege, eldőlt, hogy az oroszok rövidesen ostrom alá veszik.

Hermann Kusmanek von Burgneustädten, erdélyi szász származású  gyalogsági tábornok volt a Magyarország kapujaként emlegetett galíciai erőd parancsnoka. A monarchia büszkesége, a külső és belső védőöves  süllyesztett kazamatás,  modern erődrendszert mintegy 128 ezres helyőrség védte . A földsáncok révén körkörös védelemre alkalmas erődöket aknamezőkkel és szögesdróttal védett, géppuskaállásokkal megerősített lövészárkok kötötték össze. A mélységben pedig kiegészítő állásokból a tábori tüzérség adhatott fedező tüzet. Az erődök és a lövészárkok előtt letarolták az erdőt, a tanyaházakat, hogy ne zavarja a védőket a kilövésben.

Akiket Klapka agyonlövetett

A csapatok több, mint fele magyarországi hadkiegészítésű volt (ami nem azt jelenti, hogy mind magyar lett volna,m  mivel  a gyulai, lugosi, verseci ezredekben nagy számú román, sváb, szerb szolgált), jelentős tüzérséggel, felhalmozott készletekkel voltak feltöltve a raktárak.  A kiürítés ellenére rengeteg civil maradt, akik  többsége az erőd számára fontos szolgáltatásokat működtettek vagy egészségügyben dolgoztak.

Az orosz ostromló erőket egy bolgár renegát tábornok, Radko Dimitrijev irányította. Az első orosz csapatok szeptember 18-án érték el az erődövet, négy napra volt szükségük a teljes bekerítéshez, amit a nagy kiterjedés és a védők ellenlökései lassítottak. Az ostrom 24-én kezdődött tüzérségi lövetéssel, majd a muszka szorosabbra vette a katlant, mindenütt felzárkóztak a külső védelmi övre. Október 2-án egy orosz parlamenter ultimátumot adott át a védőknek, amire Kusmanek az alábbi választ adta: “Parancsnok Úr! Méltóságomon alulinak tartom, hogy szégyenletes föltevésére érdemleges Választ adjak. A przemysli vár parancsnoka.”

Az első általános roham október 3-án indult  és az orosz csapatok több erődnél teret gyertek, de hősies harcban sikerült visszaverni őket. Az október 8-án indított második roham az erődök előterében véresen összeomlott.  A két roham több ezer halottba és több tízezer sebesültbe került az oroszoknak.  Ezzel el is lőtték a puskaporukat, mert a front közeledése miatt október 10-én befejezték az erőd ostromát, 12-én pedig Boroevics tábornok csapatai élén bevonult Przemyslbe. Ünnepelt az egész monarchia.

Az ünnep azonban nem tartott sokáig, mert a San menti csatában az oroszok megállították a csapatainkat, majd visszaszorították a Kárpátokig. Újra körbezárták az erődvárost. Ezt követte a második ostrom.  Az első kudarcából tanulva az oroszok nem indítottak újabb,  véres rohamot, hanem kivárásra rendezkedtek be. Annyi csapatot hagytak vissza, amely elég a kitörések visszaverésére.  Ahogy telt az idő, úgy csökkent a védők élelmiszerkészlete,  egyre kisebbek lettek a napi fejadagok, s  a védművek felrobbantását követően megadták magukat.

A honvédek tízezrei, főleg alföldiek (mint a szegedi vagy gyulai ezred bakái) mentek hadifogságba, sokan egészen Szibériáig… A gorlicei áttörés után visszafoglalták a német és osztrák-magyar csapatok, de ekkorra Przemysl  büszke erődje üres romhalmaz volt…

Az ostromlott katonák lelkivilágáról álljon itt Gyóni Géza verse, Csak egy éjszakára

Személyesen is bejártam az egykori erődöket. Vagyis, ami megmaradt az ostromok, az önrobbantás után. A borítóképen az egykori VIII. erőd, amelyet az  azóta eltelt évszázad alatt  teljesen benőtt az erdő. A rögtönzött kis, hadtörténeti múzeumot érdemes megtekinteni- annak aki már eljut idáig.

Zrínyi Miklós, a szigeti Leonidász

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a  http://www.kazivilaga.com -ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.