Kategóriák
Történelem

Amikor a rangereket tönkreverték a németek

A Little Bighorn-i vereség semmiség volt az 1944 januári cisternai ütközethez képest, ahol két ranger zászlóalj szivárgott át a német vonalakon. Azt hitték hátba kapják az ellenséget, valójában csapdába sétáltak. A bevetett 767 rangerből mindössze 6 jutott vissza sajátjaihoz.

Mivel Monte Cassinonál végzetesen elakadtak a szövetségesek úgy döntöttek, hogy hátba kapják a németeket és Lazio tartományban, Róma közelében partra szállnak (nálunk Anzio néven ismert), hátba kapják a hegyvidéket védőket, majd besétálnak a tárva-nyitva álló Rómába. A valóság egészen másként alakult.

Pedig milyen jól indult! Az angolszászok szinte ellenállás nélkül partra szálltak 1944 január 22-én, azonban ahelyett, hogy azonnal támadásba lendültek volna, a hídfő megerősítésével foglalkoztak, ami lehetőséget biztosított Kesselring marsallnak, hogy a környező dombvidékre német csapatokat vezényeljen.  Lent voltak a tengerpart  közelében a szövetségesek, körben, fölöttük, mint a páholyban a németek, akik mindent beláttak és tüzérséggel belőttek. A közelben futó, kulcsfontosságú utánpótlási útvonal elfoglalása és a gyűrű feltörésére kitörést indítottak az amerikaiak Cisterna di Latina (közúti, vasúti csomópont) irányában.

A terv az volt, hogy az 1. és 3. ranger zászlóalj a fronton éjjel átszivárog, majd a németek hátában meglepetésszerűen elfoglalja Cisternát. Napkeltekor megindul a front (US 3. hadosztály és a kapcsolódó alakulatok), s amint áttörnek a csapatok nem kell a véresnek ígérkező és sok időt igénybe vevő ostrommal foglalkozni, hanem menetből átkelnek a rangerek által birtokolt településen és szétzúzzák a német ostromgyűrűt.  Mindezt úgy, hogy részben vakon bokszoltak, mivel nem voltak pontos információik a folyamatosan erősödő ellenségről.

Bataan hősei és a halálmenet

Az amerikaiak itt megtanulták, hogy egy dolog a terv és sokszor más a valóság.  A rangerekről tudni kell, hogy a szárazföldi erők jól képzett, elit egységének számítottak és ezért osztották rájuk a különleges feladatot.

A január 30-ra virradó éjszakai átszivárgás jól sikerült. Néhány német őrt csendben kiiktattak, a két zászlóalj csendben átkelt a fronton és megkezdte a beszivárgást.  Egy nyílt mezőn kellett megközelíteniük a célpontot. Már pirkadni kezdett, amikor a németek egyszer csak minden irányból tüzet nyitottak a várostól 400-500 méterre lévő ellenségre! Mint kiderült, csak azt amerikaiak hitték azt, hogy észrevétlenek. A németek érzékelték jelenlétüket (például rádió aktivitás) de nem nyitottak azonnal tüzet, hanem kivárták a legkedvezőbb pillanatot.  A csendet felrobbantó heves géppuskatűz a földhöz szegezte a meglepett ellenséget. Próbáltak fedezéket keresni a rangerek,  majd kissé visszább húzódva beásták magukat a terepen.  Reggel 7 órakor megindult a frontcsapataik támadása, de a célt rövidesen módosítaniuk kellett:  most már nem az ostromgyűrű feltörése volt, hanem a katlanba zárt csapatok felmentése.

A gyalogsággal még el is harcolgattak volna a rangerek, csak, hogy a Herman Göring hadosztály 17 db PZ IV.-es harckocsija állomásozott a városban, amelyet bevetettek ellenük.  Kissé eljárt felettük az idő, a német páncélos ütőerőt ekkor már a Párducok és Tigrisek jelentették, de a tüzérség nélküli, csupán bazookával (kézi páncéltörő fegyver) rendelkező gyalogság ellen tökéletesen megfeleltek a feladatnak.

A német ellentámadás  szó szerint legázolta a rangereket, akik vitézül harcoltak. három harckocsit is sikerült harcképtelenné tenniük. Nappal még segített a mélységből tüzelő tüzérség, de éjjel teljesen magukra maradtak. A németek profi katonaként tették a dolgukat és két napon belül teljesen felszámolták a katlant.  Ebben szerepe volt annak, hogy a támadásba lendült amerikai frontcsapatoknak nem sikerült az áttörés, csupán minimális teret nyertek. Sőt, miután érzékelték a folyamatosan érkező német erősítést a támadást lefújva átmentek védelembe.  Még szerencse, hogy ekkoriban nem hirdették, hogy  nem hagyunk hátra senkit…

A két átszivárgó zászlóaljban harcba vetett 767 rangerből csupán 6 fő jutott vissza a saját csapataihoz, a többiek meghaltak vagy fogságba estek. A velük együtt harcba vetett 43 felderítőből pedig 42 került veszteséglistára.

A szellemhadsereg parancsnokának különös tragédiája

Következmények. Cisterna május végéig német kézen maradt. Az angolszász hadtörténészek, ha tehetik hallgatnak a csúfos vereségről, ha elkerülhetetlen, akkor azt mondják: a rangerek hősies helytállásának köszönhetően jelentős mennyiségű német csapatot kötöttek le, komoly veszteségeket okoztak nekik, s ezzel gyengítették az ellentámadásukat. Az amerikai parancsnokok viszont levonták a megfelelő következtetést, az olasz hadjárat során később egyetlen egy alkalommal se küldtek az ellenség hátába komplett ranger zászlóaljakat.  Vérrel, sok amerikai vérrel fizették meg a tanulópénzt.  Az amerikai veszteség 761 fő volt, a német mintegy 400.

Emléküket a Darby rangerei című 1958-as film őrzi.

*** A közösségi média  algoritmusai kiszámíthatatlanok, ha tetszett a cikk, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot és tallózzon, olvasson! Több száz cikk várja!

Fotó: Pz. IV.-es akcióban Olaszországban, worldwarphotos.info

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük