Kategóriák
Történelem

Bécs túl erős volt Szulejmánnak

A nagyra törő Szulejmán foga igen csak fájt a gazdag Bécsre és az örökös tartományokra. 1529 tavaszán hadat üzent a Habsburgoknak.  Szapolyai a mohácsi síkon üdvözölte.  A magyarok Nádasdy Tamást leszámítva kivárásra játszottak. Szeptember 27-én kezdődött Bécs ostroma, amelyet az idősebb Niklas Salm vezette keresztény sereg védett. A török végül a tüzérség és a málha egy részét elhagyva, véres fejjel vonult vissza…

A török sereg május 10-én indult Kostantinápolyból és szeptember 26-án lépett Brucknál osztrák területre Szulejmán. Másnap körbezárták, Bécset és ezzel elkezdődött az ostrom, amely az október 16-ai visszavonulással ért véget.  Mátyásnak sikerült, ami a töröknek nem:

Mátyás Bécsben

Szulejmán seregéről ahány forrás, annyi adat. A kornak megfelelő durva túlbecsléssel, amiben a nagy számú irreguláris, rablóhad és a nagy számú szolga is bele értendő. A képzett, hivatásos katona maximum 50 ezer körül lehetett, amihez jött még 30 ezer haramia.  A sereg ütőerejét a gyalogos janicsárok, a lovas szpáhik és a tüzérség képezte (amit a Dunán, hajón szállítottak). A török katonaság mellett részt vett a hadjáratban a Moldvai fejedelemség (románok), mint vazallusok, valamint nagy számú szerb, csapódott hozzájuk némi magyar és német renegát (hadifogolyból lett áruló). A moldvaiak Erdélyen keresztül vonultak, hogy  a Duna menti hadiúton haladó szultánhoz csatlakozzanak. Út közbe kifosztották a Habsburg párti Barcaságot illetve seregüket Brassó közelében szétverték. Szapolyai és a magyarok a kisujjukat se mozdították (“örök békét” kötöttek a törökkel), úgy voltak vele, hogy az ellenségüket pusztítja az oláh (aztán csodálkozunk azon, mikor fordult a kocka a szászok se törték össze a kezüket a magyarokért).

A Szerémségen áthaladva az akindzsikből és szerbekből álló oldal fedezet a Duna-Tisza közén haladt, s az alkalmat kihasználja jól kirabolta a vidéket. Szapolyai a mohácsi síkon hódolt a szultán előtt. A Salm által elfoglalt és Ferdinánd kezén lévő Budát mindössze 900 magyar és 1100 német védett, amelyet öt nap után szabad elvonulásért cserébe feladtak. A németek nem tudták, hogy a törökben nem lehet megbízni, a Püspökrétnél lemészárolták őket. A fogságba esett Nádasdy Tamást Szapolyai szabadon engedte. A várat Szulejmán  átadta Szapolyainak. Biztos, ami biztos törökökkel erősítették meg a helyőrséget… A király kezén levő várak és főúri kastélyok német védői visszavonultak Bécsbe, a magyarok harc nélkül meghódoltak és átálltak Szapolyai oldalára. Így ellenállás nélkül érkezett Szulejmán az osztrák határra. Bruckot menetből bevették, majd másnap gyűrűbe zárták Bécset és megkezdődött az ostrom.

Reichstürkenhilfe- avagy a Habsburgok kivéreztették a magyarokat?

Bécs városát jól megépített, magas falú erőd vett körbe, amely egyik oldalával a Dunára támaszkodott (tehát onnan csak hajóról lehetett volna ostromolni, viszont kínálta magát a lehetőség, hogy vízi úton erősítést, utánpótlást juttassanak be). A védők száma 17-20 ezer között mozgott.  Döntő többségük német zsoldos volt, akikhez jött még a császár 1700 pikás és muskétás spanyolja, rajtuk kívül csehek voltak nagyobb számban  Mutatóban horvátok (a legendárium szerint az ifjú Zrínyi Miklós is, mint a Habsburgok híve, ami szerepet játszott  gyors emelkedésében) és két tucat magyar.

A védelmet ténylegesen irányító Niklas Salm kiválóan képzett, rutinos katona volt, mint egykoron Hunyadi János vagy később Zrínyi Miklós. A körülzárást követő napon máris kitörtek a  várból a  védők, hogy zavarják a törököt, s ezt még féltucatszor megismételték az ostrom alatt, hogy minél több kárt, zavart okozzanak a töröknek.   Akik a kitörések, illetve a védők erős ágyú és puskatüze miatt rövidesen kénytelenek voltak árkokat ásni, az ostrom előre haladtával pedig aknákat. Közben megjött az igazi ősz, esett az eső, sőt havazott is, amit a délszaki törökök nehezen viseltek. Az idő előre haladtával az ellátás is romlott, bár az akindzsik egész Alsó Ausztriát végig rabolták, sőt Csehországba is többször mélyen betörtek. Várday Pál, esztergomi érsek is ellátogatott a török táborba (ennyit a keresztény összefogásról).

Az első általános rohamot akna robbantása után keletkezett résen át október 9-én indította Szulejmán, azonban a védők keményen harcoltak és visszaverték. Október 11-én újabb  aknát robbantva kisebb rést ütöttek a falon, két hadtestnyi török indult rohamra, de újra visszaverték őket. A rossz időjárás és a nagy veszteségek miatt általános elégedetlenség ütött ki az ostromlók közt, amelyet az utolsó, mindent eldöntő roham ígéretével és a várba elsőként bejutók mesés jutalmával szerelt le Szulejmán.  Október 14-én az egyik rést újabb aknával tovább szélesítették, majd három oszlopban rohamra indult a török, de a védők megint visszaverték őket. Ezt látva Szulejmán lefújta a további támadást (állítólag ebben szerepet játszott az is, hogy megtudta Ferdinánd, magyar király, birodalmi herceg nincs Bécsben).

A következő két napban a keresztények előbb kitörtek, majd ágyúztak. Az ostrom 16-án ért véget, a török elvonulásával.  A védőknek nem volt ereje üldözésre, ennek ellenére a fáradtság és az időjárás (havazott 17-én) erősen megviselte a törököt. Szulejmán is bevallotta naplójában: „Több katonának lova és málhája a mocsárba süllyedt s némelyek a málhával együtt ott hagyták, mások ellenben a málhát megmentették, de igás lovuk a mocsárban maradt. Annyi kínt és gyötrelmet kellett kiállani, amennyit még sohasem éltünk át… A mocsárban maradt szertáraknak és ágyúknak nincs száma.”

Szulejmán  október 28-án Pesten a magához rendelt magyar főurakat Szapolyai hűségére intette. December 16-án ért a vert sereg élén haza. A védők joggal ünnepeltek, de nagy árat fizettek érte, a kétharmaduk meghalt az ostrom alatt, illetve a térségben rengeteg falut, várost égettek fel a törökök. A győztes Niklas Salm sorsa úgy alakult, mint a Fatih Mehmedet legyőző Hunyadi Jánosé, rövidesen elhunyt (ő is fertőzésben, de nem pestisben, hanem sebfertőzésben – az ostrom során combsebet kapott- halt meg).

Málta hősies védelme

Szulejmán 1532-ben is Bécset célozta, de Kőszegig jutott (Bécset ekkor jelentős birodalmi sereg biztosította), 1566-ban pedig Szigetvárig (Zrínyi kiprovokálta az ostromot, bár van olyan  vélemény, hogy a szultán eleve két éves hadjáratra készült, az elsőt az útvonal megtisztítására szánt), amelyet be is vett serege, csak közben meghalt a szultán… Bécs túl messze volt a töröknek – szó szerint, ugyanis az akciórádiuszuk (logisztika) határán volt.

*** Ajánlom figyelmükbe a török kiűzésének idején, a kora kuruckor végén az Eger és Kassa közti térségben,  döntően a Bükk-hegység mélyén játszódó történelmi kisregényt:

Bükki bujdosók

****Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com -ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük