Kategóriák
Színes Történelem

Feketeszakáll is megirigyelhette volna…

 A német cirkálópolitika egyik leghíresebb történetét Felix von Luckner gróf produkálta, aki a Seeadler segédcirkálóval 16 kereskedelmi hajót süllyesztett el, még végül Polinéziában egy korallzátonyon összetörték hajójukat. A kuruc lovasportyákhoz hasonlító tengeri kalanddal sok borsot törtek az Admiralitás orra alá.

Az élet a legjobb filmrendező, a Seeadler története jobb, mint a legtöbb hollywoodi kalandfilm, következzen hát a sztori fő része. A vas testű, három árbócos,  4500 tonna vízkiszorítású hajó eredeti neve Pass Of Balmaha volt és amerikai zászló alatt közlekedett, egészen 1915-ig, amikor gyapotszállítmánnyal indult az USA-ból az orosz Arhangelszbe. Az óceánon elfogta a németek elleni tengeri blokádot biztosító egyik angol hajó, s annak rendje módja szerint egy brit kikötőbe irányította átvizsgálásra. A fedélzetre angol katonák szálltak fel és felvonták az Union Jack-et is. Azonban belefutottak egy német tengeralattjáróba, amely megállította a teherhajót ellenőrzésre. Gyorsan visszahúzták a semleges USA lobogót, az angol katonákat meg elrejtették a raktérben. A németek gyanút fogtak, s tovább küldték egy német kikötőbe. Itt derült ki a turpisság,  a hajót lefoglalták, a raktérben rejtőzködő angol katonák pedig mehettek a fogolytáborba.

Coronel – amikor a németek legyőzték a Royal Navyt

A Pass of Balhama sokáig haszontalanul vesztegelt, majd  kiválasztották az ellenség teherforgalmát ritkító segédcirkáló feladatra. Diesel motort kapott, mint segédhajtómű, hogy ne legyen a szél kényének, kedvének kitéve az óceánokon. Elrejtettek a fedélzetén két 105 mm-es löveget és két géppuskát (az egyiket az árbócba építették be!). Norvég hajónak álcázva kívántak átjutni az angol vesztegzáron. Ezért a német egyenruhákat, kézifegyvereket, zászlókat is elrejtették a raktérben. Olyan legénységet válogattak össze, amely valamennyi tagja tudott norvégul! 1916. december 17-én hajóztak ki. S mint előre számoltak vele, Izland és Skócia közt valóban ellenőrzés alá vonta őket az óceánra kijutás előtt egy angol hadihajó. De olyan jól sikerült az álcázás, hogy simán tovább engedték őket.   Ezt követően elővették a német egyenruhákat, fegyvereket, s immáron katonaként megkezdték a portyázást!

Ráálltak az egyik nemzetközi hajózási útvonalra és vártak. Január 9-én feltűnt egy másik hajó. A Seeadler  előbb brit lobogót vont fel,  majd amikor kellően közel kerültek a mit sem sejtő szenet szállító brit Gladys Roylehoz zászlót cseréltek. Amint felkúszott az árbóc tetejére a német hadilobogó megállásra szólították fel az áldozatot, de az szökni próbált. A figyelmeztető lövésre se álltak meg. Az ötödik, immáron célzott ágyúlövés eltalálta a tatot és tüzet okozott a fedélzeten. Erre megállt az angol gőzős. Német tengerészek szálltak át, elfoglalták a hajót.  Nem sokkal később egy nyugis helyen feltöltötték a készleteiket a szállított szénnel, a fogságba ejtett legénységet átvitték a Seeadlerre, a szénszállítót pedig felrobbantották. S ahogy teltek a hetek úgy fogták el és süllyesztették el a többségében angol és francia hajókat.  Volt amelyik pétisót, másik szént, a harmadik kukoricát szállított. A németeknek fájt a szíve az értékes árúk miatt (ami jól jött volna nekik otthon, de a blokád miatt nem tudták hazaküldeni, így minden ment a tenger fenekére.

Olyan sikeresek voltak, hogy már 267 foglyot ejtettek, négyszer annyian voltak, mint a német legénység, s már gondot okozott az ellátásuk, őrzésük. Végül egy elfogott francia hajóval szabadon engedték őket, de előtte megkurtították a vitorlázatát, nehogy túl korán értesítse a német segédcirkálót égre-földre kereső angol haditengerészetet.

A rendkívül sikeres atlanti-portya után átkeltek a Csendes-óceánra. A Falkland-szigetek közelében megemlékeztek a térségben elsüllyesztett német hadihajók hősi halottjaira. A másik óceánon hiába cirkáltak a festői szépségű szigetvilágban, áldozatot már alig találtak. Mivel az egyoldalú étkezés miatt felütötte a fejét a beri-beri, úgy dötöttek, hogy a lakatlan, de gyümölcsökben gazdag Mopeliánál kikötnek, s feltöltik a készleteket.

Az angolok egy festőt vetettek be a tengeralattjárók ellen!

Igen ám, de a tengerár egy korallzátonyra lökte a hajót, amely megfeneklett, a hullámzás következtében a borotvaéles korallok pedig össze-vissza lyukasztották a hajótestet. 1917 augusztus 2-án.  Az árbócokat robbantással akarták eltávolítani a roncsról, de túl jól sikerült az akció és a hajó felgyulladt, kiégett. A szigeten tábort építettek, majd Luckner és néhány embere elindult egy motorcsónakkal, hogy elfogjon egy hajót, s azon folytassák a cirkálást. Elfogták őket az angolok, Új-Zélandra vitték, ahonnan néhány internált társaságában megszöktek egy elkötött motorossal.  Vissza akartak menni Mopeliára, a társaikért, de pechjükre megint elfogták őket, s csak a háború befejezése után szabadultak. A szigeten maradtak azonban gondoskodtak magukról, a náluk maradt motorcsónakkal megközelítettek egy francia vitorlást, majd elfoglalták és Chilébe hajóztak, ahol internálták őket.

A háború után egy kivétellel valamennyien hazatértek Németországba. A kivétel a hajóorvos volt, aki mikor értesült a németek megadásáról szívinfarktusban elhunyt. A portya során 16 kereskedelmi hajót fogtak el (30099 tonna vízkiszorítás).  A ténylegesen okozott káron túl háromnegyed éven át foglalkoztatták a szövetséges flottákat az Atlanti- és a Csendes-óceánon, illetve zavarokat okoztak a kereskedelmi hajózásban.

Amikor túl jól sikerült az álcázás

Erich Reader, későbbi nagyadmirális, a náci flotta főparancsnoka sokat tanult, okult a Seeadler történetéből.

###    ###    ###

A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt! Amit érdekesnek talál ossza meg ismerőseivel is.

Kép: A Seeadler a brazil partok közelében elfogja a francia Cambronne barkot

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük