Kategóriák
Színes Történelem

A Szent István csatahajó

Tengerhez magyar, el a tengerhez! – adta ki a jelszót 1846-ban Kossuth Lajos, s ez a tenger az Adria volt, egy apró falatkája pedig magyar felségterület, Fiume városa és környéke. Ez volt a magyar tengeri kereskedelem és hajógyártás központja, itt épült a Szent István csatahajó.

1914. január 17-én bocsátottak vízre és 1918. június 10-én Premuda közelében süllyedt el az Adrián.

Ez ma már a messzi múlt, amelyet kevesen ismernek. A XX. század elején indult nagy flottaversenybe benevezett az Osztrák-Magyar Monarchia is, amely fő vetélytársa a térségben Olaszország volt. A flotta anyakikötője az Isztriai-félszigeten fekvő Pola (Pula), a hajóépítés központja pedig  a közeli Trieszt és Fiume (ma Rijeka) volt. A modern csatahajók elképesztően drágák voltak, s az úszó erődök nem igazán tetszettek a szárazföldi Magyarországnak, pazarlásként tekintettek rá. Végül azzal nyerték el az Országgyűlés támogatását, hogy a négy modern csatahajóból az egyik történelmi magyar nevet kapott, ez lett a Szent István, amelyet a Ganz- Danubiusban építettek, részben magyar nyersanyagokból. A páncélt és a lövegeket viszont a csehek szállították (vitkovicei acélgyár, Skoda löveggyár)..

A laikusoknak elég annyit mondani erről a gigantikus hajóról, hogy 152 méter hosszú volt, a vízkiszorítása pedig 20.000 tonna. Az elkészült hajótestet 1914. január 17-én bocsátották vízre. Majd a beüzemelést, lőpróbákat követően, már az első világháború alatt, 1915. november 17-én vették hadrendbe.

A világháború vége felé, 1918. június 9-én éjjel Horthy Miklós admirális parancsára két csoportban a flotta kifutott a tengerre, hogy megtámadja az olaszokat az Adria déli részén. A hajnali derengésben egy olasz torpedónaszád, a MAS 15, Luigi Rizzo korvettkapitány észrevette a Szent Istvánt, amelyre két torpedót lőtt és gyorsaságának köszönhetően meglépett a helyszínről.

A torpedóvédő háló hiányában a robbanások nagy károkat okoztak a gépteremben. A legénység hősies munkája ellenére a hajó felfordult, majd elsüllyedt Premuda-szigetének a közelében, 89-en haltak hősi halált. Többségük azért, mert a gépészek az utolsó pillanatig próbálták a hajót megmenteni, s már nem tudtak elmenekülni. Igazi tragikus hősök voltak, nyugodjanak békében.

Coronel – amikor a németek legyőzték a Royal Navyt

Néhány hónappal később véget ért a világháború, amelyben nem csak a flottát és a tengerpartot, de az ország 2/3-át is elvesztettük. Az utódállamok közül kettő, az olaszok és a jugók viszont összevesztek a koncon, amelyet a második világháborút követőn újra osztottak.

A mintegy 50 méter mélyen nyugvó hajóroncsot a 90-es évek közepén magyar és horvát búvárok tárták fel. Személyesen is alkalmam volt részt venni a kutatásban. Az expedíciókról több film és számtalan cikk született.

**A haditengerészetünk egyik legjelentősebb világháborús győzelme:

Amikor odavágtunk a francia flottának!

S a szomorú vég:

Tengert vesztett országok társasága

###

Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   https://hosting2168331.online.pro/public_html-ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Fotó: Internet, archív.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük