Kategóriák
Történelem

Amikor a lengyel és magyar együtt verte a tatárt

Magyarországot két nagy tatárjárás érte, Lengyelországot három. Az utolsót -miután  a Szepességbe is betörtek- Baksa  nembéli Simon fia, György vezetésével, magyar segítséggel verte ki Fekete Leszek, Kis-Lengyelország hercege.  

Mint mindenki tudja 1241-42-ben pusztító tatárjárás sújtotta hazánkat. Azt már kevesebben tudják, hogy ezzel párhuzamosan 1240-41-ben egy mellékcsapás érte a velünk határos lengyel területeket, hogy a krakkói herceg ne segíthessen apósa, IV. Béla segítségére. A tatárjárást követően az ország újjáépítésével, benépesítésével párhuzamosan számos kővár épült, mint biztos menedék, ellenállási pont. Ennek is volt köszönhető, hogy a második tatárjárást 1285-ben sikerült megfékezni, bár az ország keleti felét és Erdély egy részét jelentős pusztítás érte, viszont a távozó tatárok komoly veszteségeket szenvedtek.

Chmielnik, a lengyelek Muhija

A lengyeleket a második tatárjárás 1259-60-ban érte, a harmadik pedig 1287-88-ban. Ekkor a már részekre bomlott nagy mongol birodalom európai részének két erős embere, Nogaj kán és Talabuga kán személyesen indult hadjáratba, amelyre a ruszin vazallusaikat is magukkal hozták Volhíniából, Luckból és Galíciából. A felállás a következő volt: Talabuga 10 ezer tatár és 10 ezer ruszin, ukrán, Nogaj 10 ezer tatár (de minden bizonnyal neki is voltak helyismerettel rendelkező ruszin kalauzai). Fekete Leszek/Leszkó herceg 5000 lovassal és 10000 gyalogossal rendelkezett. A lengyelek három fázisú taktikát dolgoztak ki: 1. nyílt csata helyett behúzódnak a megszaporodott várakba, fallal védett városokba, 2, a szétterülő portyázó tatár csapatokra ki-ki csapnak, gyengítik őket, 3 ellentámadás teljes erővel.  A mongolok terve: két oszlopban törnek be, az északi, erősebb Talabuga vezetésével Sandomierz és Kis-Lengyelország északi részét pusztítja a ruszin vazallusokkal közösen. Ezzel párhuzamosan Nogaj délen tör be és Krakkó vidékén valamint a Sanc térségét (Kárpátok lengyel oldalának lejtői) rabolja ki. Ezzel megakadályozzák a lengyeleket az erőkoncentrációban. A végén Krakkótól északra, Sandomierz területén egyesülnek, leverik, ha még valaki ellenáll, majd hazatérnek.

Ezzel szemben mi történt? Talabuga 1287 december 7-én indult el a volhíniai Volodimir Volinskiből ruszin vazallusaival.  Lublint kikerülve vonult a Visztuláig, de nem tudott átkelni, mert nem volt befagyva, ezért gázlót keresve dél felé haladtak, s ostrom alá fogták Sandomierzt, de a védők visszaverték a rohamukat, s az időveszteséget elkerülendő a tatár sereg tovább vonult, az ukránokat hagyták hátra a város alatt. A tatárok több oszlopra oszolva rabolták végig a vidéket, de a megerődített várak, kastélyok, apátságok, városok többsége sikeresen ellenállt.  A tatárok szétszóródását észlelve Leszek herceg seregével „kirobogott” és az évkönyvek alapján Świętokrzyskie térségében Talabuga oszlopát megverte. A Kielcéig jutott tatár hadak ennek hatására megfordultak és zsákmányukat magukkal víve visszavonultak Galíciába. Januárban élték el Lemberg térségét, ahol téli tábort ütöttek.

Leszek a győzelem után azonnal visszarobogott Krakkóba, hogy megerősítse a város védelmét. Erre szükség is  volt, mert közben három oszlopban lengyel területre lépett Nogaj kán serege is és december 24-én ostrom alá vonta az egyébként az előző tatárjárás óta jelentősen megerődített Krakkót. A sereg többi része pedig a Kárpátokig terjedő vidéket fosztogatta. A megerődített kastélyokból kitörő lengyelekkel több helyen megütköztek. Leszek és felesége a kíséretével együtt kitört Krakkóból és Magyarországra menekült, ahol Kun László (aki két éve sikeresen kiverte a második tatárjárást) király segítségét kérte. Baksa nembéli Simon fia, György (más néven Sóváry György) ki ki csapott a Poprád völgyében felfelé haladó tátárokra, akik betörtek Magyarországra, Podolinecet felégették, s egészen Késmárk térségéig haladtak. György a szepességi és szomszédos vármegyékből gyűjtött magyar sereggel kiverte őket az országból, de ezzel nem elégedett meg, nem állt meg  a határon, hanem merészen előre tört. Menet közben csatlakoztak hozzá a kisebb lengyel helyőrségek és így érkezett Ószandec közelébe, amelyet már lassan egy hónapja ostromoltak a tatárok. A viharos éjszakával mit sem törődve a György által vezetett sereg rajta ütött a mentegy 1000 fős tatár táboron. Teljesen szétverték és vezérüket beleértve sokat levágtak a „kutyafejűek” közül a magyar és lengyel vitézek- ezzel elhárult a Magyarországra leselkedő veszély, mielőtt a király a seregével a Szepességbe érkezett. A magyarok beavatkozásával a lengyel területen is megváltoztak az erőviszonyok.  Nogaj felismerte a veszélyt, hogy a térségben szétszéledt, portyázó csapatait a térségben harcoló kisebb magyar-lengyel sereg egyesével megverheti, ezért összevonta haderejét – s mivel Talabuga már január elején távozott Galíciába, úgy döntött, nem várja be

Nagy Péter törte meg a tatárokat, utódai pedig  felszámolták függetlenségüket

Nagy Péter: az óriás, a katona, a reformer, a kujon, a szadista!

Kun László még magyar területen vonuló seregét, hanem befejezi a hadjáratot. A még mindig jelentős tatár sereg különösebb veszteség nélkül elvonult és január végén ért Galíciába, téli táborba. A ruszinok ugyan vazallusai voltak, de azért jó tatár szokás szerint kifosztották a környező falvakat (egyébként Magyarország három részre szakadása után, „szövetségesként” is szívesen fosztogatták az útba eső erdélyi falvakat, főleg hazafelé menet). Kun László februárban ért seregével Késmárkra, ahol értesült arról, hogy a tatárok kivonultak Lengyelországból, ezzel kapcsolatban nincs tennivalója, s tábort bontva visszatért Budára.

Egy kis olvasnivaló a Muhi csata idejéből

Ezüst kard kék mezőben

A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Kép: youtube

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük