Kategóriák
Történelem

A kaponyai diadal és Paganini százados halála

Niccolo Paganinit, „az ördög hegedűsét” az egész világ ismeri, Giuseppe Paganini honvéd tüzér századost viszont legalább nekünk, magyaroknak illene. A derék talján 1849, március 5-én  a szerbek fölött aratott kaponyai diadal során kapott halálos sebet és másnap Szabadkán hunyt el.

Giuseppe a napfényes Itáliában nevelkedett, majd Magyarországra került, ahol Pécsen tanárkodott, de sosem szűnt meg lelke dobogni az egységes Olaszországért, amelynek 1848 márciusa felcsillantotta a lehetőségét. Akárcsak a magyar szabadságét is. Paganini migráns létére úgy szerette fogadott hazáját, mint szülőföldjét, belépett a honvédségbe, ahol a tüzérség szervezésével kapcsolatban kapott feladatot.

A szerbek érdeklődéssel figyelték a magyar eseményeket 1848-ban, azt remélték, hogy eljön az ő idejük is, mint nemzet – autonómiát kapnak Magyarországon. A kormány viszont azon az állásponton volt, hogy teljes polgári, egyéni szabadság, beleértve a vallásszabadságot is (szerbek ortodoxok), de az ország egységét nem engedik megbontani.

A bécsi udvar rájátszott a szerbek nemzeti érzelmeire, s 48 nyarán a Délvidéken tört ki az első magyarellenes felkelés, amely eltérő intenzitással, de végig kísérte a szabadságharcot.

A Földváry fivérek is kivették részüket a délvidéki harcokból:

https://hosting2168331.online.pro/public_html/blog/2020/11/26/1820/

1949 elején a magyar csapatok visszavonulóban voltak szinte minden területen. Ennek megfelelően a szerbek előre törtek a magyar lakta vidékekre és amerre jártak halál és romok maradtak utánuk Bácskában. A Tiszamentét már felégették és Szeged alatt gyülekezett egy szerb had Teodorovics vezetésével Török-Kanizsánál, a másik a Dunapartról, Zomborból indult, hogy egyesüljön a tiszaiakkal. Útközben egyetllen nagyváros volt, Szabadka, amelynek a magyar mellett jelentős szláv lakosságú volt, de a katolikus bunyevácok mellénk álltak. A várost felszólították a szerbek a meghódolásra, de a keserű tapasztalatokból okulva Szabadka úgy döntött, hogy ellenáll. Gaál alezredes vezetésével a kaponyai csatában, a régi magyar hadicselt, a színlelt megfutamodást előadva csapdába csalták a nagyhangú, de részben képzetlen szerb csapatokat, s annak rendje, módja szerint szemből és oldalról indított támadással jól el is verték őket. Még a híres 18 fontos Csicsó névre keresztelt ágyújuk és két másik löveg is a honvédek zsákmánya lett. A rácok Zomborig futottak. A magyarok mintegy 30 főt vesztettek halottakban és sebesültekben, köztük Paganini tüzér századost, ütegparancsnokot, a szerbek pedig mintegy 200 főt. Ezzel sikerült megmenteni Szabadkát és Szegedet. Nem sokkal később jött Perzel Mór és a Sajkás-köz kivételével felszabadította Bácskát.

Velencét pedig egy magyar kímélte meg a pusztulástól:

https://hosting2168331.online.pro/public_html/blog/2020/10/09/zichy-ferdinand-velence-megmentoje/

Szabadka és Bajmok közt országút mellett, az egykori csatatéren egy emlékművet találunk. Délvidéki kalandozásaim során természetesen ezt is útba ejtettem egy főhajtás erejéig. A csata 50 évfordulójára nagy emlékművet emeltek Szabadkán, amit az 1918 késő őszén bevonuló szerbek lebontottak.  Paganini századosnak hálából dísz sírt emeltek a Zentai úti temetőben ma is áll, s rendszeresen koszorúzzák.  Emlékezzünk a hős taljánra, aki életét áldozta Szabadka városáért, a magyar szabadságért!

Ajánlom figyelmükbe az 1849 nyarán játszódó kisregényt:

https://hosting2168331.online.pro/public_html/blog/2021/03/04/4594/

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük