Kategóriák
Közélet Színes Történelem

Limanowától a Szaharáig – a lengyel mindenütt barát!

Galícíában, Kis-Lengelországban járva megelevenedik a magyar-lengyel közös történelem, alig kelünk át  határon és  Ószandecen járunk, ahol  Szent Kinga nyugszik, a lengyeleket megsegítve itt vertük szét a tatárokat. Ha balra fordulunk Limanowa véráztatta csatamezején, ha jobbra akkor pedig Gorlicébe érünk. Ha tovább haladunk keletre, akkor Prezmysl, az erődvárosba jutunk… Személyes emlékek.

A lengyel-magyar barátság apján számos zarándokúton szerzett élmény jut eszembe. Méltóságteljes ünnepségek, megemlékezések. Több tucat temetőben jártam, ahol sok-sok ezer első világháborús magyar baka alussza örök álmát. Pár dolog, amit képként rögzült, s fontosnak tartom megosztani a mai nappal kapcsolatban. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének delegációjának  tagjaként vettem részt a gorlicei csata 90. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton. A magyarokat, a bajtársakat megtisztelve eljöttek a Honi Hadsereg veteránjai is, mint a M. Kir. 10. Honvéd Gyalogezred hagyományainak az ápolói. A magyarok civilben, a lengyelek egykori egyenruhájukban, csapatzászlóval. Megható látványt nyújtottak.

Przemysl

Az ünnepség előtt a staroszta (járásvezető) fogadta a delegációkat. Az osztrákokat a nagykövet vezette, a németeket a diplomaták és a Bundeswehr képviselői, Magyarországot mi, a hagyományőrzők (a nagykövet biztos úgy érezte, Varsó túl messze van, a főkonzul, meg Krakkóra. Közben váltás történt, s a 100. évfordulón már nem volt messze Varsó az új nagykövetnek). Erre mi történik? a díszvendégek az előtérben várakoznak, erre jön egy fess fiatalember, s a magyarokat keresi, majd megkér minket, hogy fáradjunk vele. A sztaroszta a magyarokat fogadta elsőként. A diplomáciai protokolt megsértette, de barátságból jelesre vizsgázott! Kit érdekelnek az osztrákok, németek, ha magyarok is vannak?   A hadtörténeti múzeumban magyar nyelvű feliratok is voltak. Jól esett a gesztus.  Csodálatos megemlékezést rendeztek a hegytetőn lévő hősi temetőben.

Voltam a 100. évfordulón is. A polgármester a megemlékezés után meghívta a magyar  megemlékezőket, minket és ha jól emlékszem a fehérvári huszár hagyományőrzők voltak (díszegyenruhában) a városházára. A tanácsteremben egy kis diskurzus volt, vodkával, sörrel, amint illik. Egyik idős barátom, neves katonadinasztia leszármazottja, szeret danolászni, s nótára fakadt, lengyelül adott elő egy katonanótát, amit nagyapjától  tanult, aki egykoron szolgált Krakkóban, még a monarchia idején. a polgármester elkezdett bőgni. Mint kiderült azért érzékenyült el, mert az ő nagyapja ugyan abban a kaszárnyában szolgált egykoron. Na, ez további súlyos áldomások elfogyasztásához vezetett. A városvezető elárulta, hogy rövidesen nyugdíjba vonul,  s majd szeretné nyelvek tanulásával tölteni a szabadidejét. Büszkén kivágta, hogy elsőként magyarul fog megtanulni – amihez a magyar nyelvet ismerve kajánul sok szerencsét kívántunk! Azóta sajnos  nem találkoztunk, nem tudom mire jutott.

Limanowa, huszárok és lengyel ejtőerenyősök díszsorfala

Limanowába is szinte hazajártunk, a polgármestereket delegáló pártok változtak, a baráti fogadtatás viszont mindig adott volt, amelyben elévülhetetlen szerepe volt, van Marek barátunknak, akinek a szíve egyik fele lengyel, de a másik magyar! A csata évfordulóján minden évben lengyel és magyar zászlódíszben úszik a város, a hegytetőn lévő hősi temető, amit itt is – természetesen – példamutatóan ápolnak. A kerek évfordulókra pedig valóságos fesztivált rendeznek.  Becsülettel megünneplik a muszkaverést! A 100. évfordulón részt vett  a nagykövetünk, Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter, a krakkói helyőrség parancsnoka, egy három csillagos tábornok, a területileg illetékes érsek, magyar és lengyel képviselők, vezető politikusok. Azonban a főtéri ünnepségen nem ők voltak a díszvendégek, hanem Muhr Ottmár, a huszárok hősi halált halt parancsnokának az unokája. Lengyel barátaink nem estek a rangkórság áldozatául!

Amikor a lengyel és magyar együtt verte a tatárt

S a végére még egy történet.  Számtalanszor jártam Limanowában, egyszer úgy alakult, hogy az alkotmány ünnepére is meghívtak. A város apraja, nagyja ott volt a szentmisén. Az óriási nagytemplomba csak az öregek mentek be, a misét ugyanis szabadtéren rendezték meg, amit az öregeknek közvetítettek zárt láncú adásban. Igen csak jól esett, mikor a mise előtt a helyi notabilitások mellett külön köszöntötték a magyar vendégeket (az az minket) és  képviselőnk rövid köszöntőt mondhatott – természetesen az alkalomhoz illően lengyelül, hogy viszonozzuk a kedvességet. A szentmise után szóltak, hogy a nemzeti ünnep alkalmából díszebédet ad a püspök úr, amelyre minket, a magyar vendégeket is szívesen lát.  A nagyteremben volt vagy 200 vendég, tébláboltunk kicsit, mikor mutatták, hogy a mi helyünk a fő asztalnál van! Az asztalfőn a püspök atya és a polgármester ült. Az asztali áldás után tálalták az ebédet, s csak néztünk, mert olyan krisztusi szerénységű volt, s ez pozitív élmény volt. Semmi fényűzés, semmi luxuskaja, a krumpli levest sosem felejtem el!  Jót tett lelkileg, kicsit rádöbbentünk, hogy gyarló emberek vagyunk. Köszönet érte a püspök atyának, hogy emlékeztetett rá minket.

Gorlice, a 100. évfordulóra Magyarország megfelelő szinten képviseltette magát

S még sok-sok kedves élményt tudnék sorolni amelyek Lengyelországban értek. Sőt, még Afrikában is találkoztam lengyelekkel egy szaharai kiránduláson.  Egy mikrobusz lengyel közt egy magyar. Udvariasan köszöntem lengyelül, s azonnal bevettek a bandába. Ilyen az igazi barát.

Rettegett Iván, akit Báthory legyőzött

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

címkép: lengyel és magyar díszőrsék, valamint Muhr ezredes unokája a limanowai temetőben.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük