Kategóriák
Történelem

Algeciras 21 hónapos ostroma

Mialatt Bizánc, majd a balkáni népek a törökkel hadakoztak a kontinens délnyugati végében is zajlott egy keresztény-muszlim háború.  Kasztília vezetésével közel 21 hónapon át ostromolták Algeciras kikötőjét, amelyet 1344 március 26-án szabad elvonulás fejében feladtak a védők.

A spanyolok (időközönként a portugálok) és a Granadai emirátus és Marokkó közti harc évszázadokon át eltérő hevességgel, hosszabb, rövidebb békékkel tagoltan zajlott. 1338-ban Algeciras ura, a marokkói király fia a közeli kasztíliai területeket dúlta, amely során életét vesztette. Apja erre sereget, flottát gyűjtött, a kasztíliaiakat egy tengeri ütközetben legyőzte és megérkezett a városba. A fia sírjánál bosszút esküdött. Ezt komolyan vette XI. Alfonz kasztíliai király, s az újabb arab betöréstől tartó portugálokkal közös sereget hoztak létre, amely legyőzte a mórokat Tarifánál.

A győzelem hatására felmerült Algeciras megszerzésének a lehetősége, amely érdekében a király elrendelte hajók építését, valamint megállapodott Aragóniával is a részvételről, s megszerezte a genovai és portugál flotta támogatását a tengeri blokádhoz.  A flotta megérkezett a térségbe és elfogott több utánpótlást szállító arab hajót, a többi pedig inkább visszafordult Afrikába. Ezzel elvágták a város ellátását a tenger felől, ami megteremtette egy esetleges ostrom feltételét. A spanyol lovagok szerint elérkezett a támadás ideje, a király azonban óvatos volt, mivel csapatai jó része még távol volt, miközben a védők felkészültek ezért nemet mondott és visszatért Jerezbe, tájékoztatta az országgyűlést. Közben a flottát utasította a blokád fenntartására illetve a katonákat, hogy vágják el a városba vezető szárazföldi utakat és fogjanak „nyelveket”, hogy tájékozódjanak az ellenség helyzetéről.

Malaga ostroma

1342. július 25-én indult ünnepélyes külsőségek közepette Jerezből kíséretével és a sereggel a király Algeciras ostromára, amely szomszédságába augusztus 1-jén érkeztek meg.  Egy magaslati ponton álló toronynál táborozott le, ahonnan belátható volt az öböl. A királlyal érkező sereg 1600 lovasból, 4000 íjászból és gyalogosból állt, a kasztíliaiak mellett aragóniaiak szálltak hadba, a tengeren pedig genovaiak és a portugálok. Idővel Navarrából is nagy számban csatlakoztak, s a pápa támogatásának köszönhetően francia, angol és német lovagok is érkeztek kíséretükkel. Igazi, több nemzetiségű keresztes hadjárattá vált Algeciras ostroma.

Az erős falak által védett várost a Rio de la Miel folyócska választotta két részre, az öböl másik oldalán Gibraltár fekszik (ekkor Grenadához tartozott), amely szárazföldi úton, a part mentén is elérhető volt, de a Rio Palmones mocsaras torkolata megnehezítette a közlekedést.

Augusztus 3-ra elkészült a királyi tábor és Alfonz a hadmérnököknek kiadta az utasítást, vágják el a tarifai és gibraltári utakat, zárják körbe a várost, építsenek ostromműveket. Tekintettel az erős védművekre a cél a légmentes körbezárás, a kiéheztetés.

Elkezdődött az árkok és az ostromtornyok építése, amit a védők nyilzáporral igyekeztek zavarni, illetve az október eleji, viharos időt kihasználva, egy éjszaka kitörtek és az északnyugati táborban, ostromművekben nagy károkat okoztak. Ennek hatására a keresztény erők jó része a Rio Palmoves szomszédságába húzódott vissza. A védők újabb, nagy erejű kirohanást indítottak az új tábor ellen. Sok lovagot megöltek, de az ostromzárt nem tudták feltörni. Az éhség és a téli időjárás mind a két felet megviselte.  Amíg az ostromlók tudták pótolni a személyi veszteséget, cserélni a megfáradt legénységet az ostromlottak a blokád miatt ezt nem tudták megtenni.

Az ostromlók kőhajító gépekkel bombázták a várost, ahonnan ugyancsak visszalőttek. Az Ibériai-félszigeten vélhetően először itt szólaltak meg az ágyúk, az arabok kezdetleges lövegekkel lőtték az árkokat és ostromtornyokat. A kartácsszerű vas darabok sok katona halálát, sérülését okozták. A kasztíliai kincstár közben teljesen kiürült, pápai támogatás mellett a király beolvasztatta az ezüst tárgyait, sőt még a koronát is elzálogosította, hogy ki tudja fizetni a zsoldosokat, első sorban a genovaiakat, akik azzal fenyegetőztek, ha nem törleszt, akkor elhajóznak. Erre végül nem került sor. A városban egyre nagyobb lett az éhség mivel a tengeri blokádot egy farönkökre helyezett lánccal is megerősítették, amely következtében a gyors járatú, kis gibraltári hajók nem tudtak éjjelente utánpótlást szállítani. Az időjárás megint kisegítette a mórokat, a vihar széttépte a zárat és megnyílt a blokádtörők előtt az út.

Lepanto, a törökök mohácsa a tengeren

A marokkói király is utánpótlást küldött Gibraltárba. A keresztények 1343 december 12-én rohamot indítottak, a védők leadták a vészjelet (később kiderült feleslegesen, a támadók nem jutottak be a városba) a nagymecset minaretjének a tornyából.  Gibraltárban vették az üzenetet. A marokkói felmentő sereg megindult a partmenti úton. A Rio Palmores mocsaras torkolatán átkelés közben rajtuk ütöttek a keresztények és a csatában meghátrálásra kényszerítették a muszlimokat, amelynek rendezetlen futás lett a  vége.

Ezt követően újabb, kötelekből, fahordókból (bójaként tartotta az építményt) épített tengeri zárat hoztak létre, szorosra vették  a blokádot (időnként az aragóniai flotta is beszállt) és vártak. Az idő nekik dolgozott, a városban elviselhetetlenné vált az éhség, a muszlimok tárgyalásokba kezdtek, amely feltételeket Alfonz módosítva elfogadta. Ennek lényege: a város meghódol, a katonák és lakosok szabadon távozhatnak. A felek 10 éves békét köznek, amely idő alatt Grenada meghatározott összeget fizet a spanyoloknak. A megállapodás alapján 1444. március 26-án a város egyik, majd másnap a másik felébe is bevonultak a keresztények.

a görögök jóval később, de ugyancsak hosszú háborúk során szabadították fel hazájukat

A kis görögök a Nagy eszme árnyékában

Amíg Európa nyugati fele a mórokkal harcolt az Ibériai-félszigeten és az arab kalózokkal a Földközi-tengeren,   a török Bizánccal hábirúzott Kisázsiában, majd a Balkánon, s idővel elért minket is… Nagy Lajos király 1377-ben győzelmet aratott felettük bolgár területen.

Ne várjon a bizonytalan megosztásokra, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat!

2 hozzászólás a(z) “Algeciras 21 hónapos ostroma” című bejegyzéshez

A cikk nagyon jó, de a mór/iszlám területen a király kifejezés nem szerencsés. Az emír talán jobb lenne.

Ez igaz, csak magyar nyelvterületen meg nem igazán ismerik a témával foglalkozókon kívül a kifejezés jelentését, ezért vettem át az angol szakirodalomban használt terminológiát.A cortezt is lefordítottam magyarra…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük