Kategóriák
Közélet Történelem

Tan(ni)mese a kapitulációról

Sosem könnyű a vesztes háborút befejezni. A nagymajtényi zászlóletétellel megőrizték büszkeségüket a kurucok, 1849-ben Rudiger tábornok előtt tette le a fegyvert a honvédség Világoson, a papírokat pedig a Bohus-kastélyban írták alá. S 1945-ben?  Május 1-jén, Nagyőszy altábornagy, miniszterhelyettes Tannban a vezérkarral egy amerikai alhadnagynak adta meg magát!

A második világháború utolsó hónapjaiban mintegy 300 ezer magyar állampolgár került kitelepítésre vagy a szovjetek elől egyénileg menekülve Ausztriába és Németországba (döntően Bajorországba).  A Magyar Királyi Honvédség is folyamatosan hátrált, végül már az életéért futott a szovjetek elől. A kimutatások szerint 280-300 ezren estek nyugati hadifogságba, köztük nagyapám is. Sok katonának már fegyvere se volt, s várták az amerikaiakat, hogy jöjjenek már minél előbb…

“Felismerem magát, Szálasi!”

A katonai és politikai vezetés egészen más helyzetben volt.  Szálasi az osztrák Mattseen rendezkedett be, a Honvéd vezérkar pedig onnan 56,5 km-re, de már Bajorországban lévő Tannban.  A kisvárosban (jelenleg nem egészen 4000 lakosa van) és környékén mintegy 50 ezer magyar katona és civil menekült zsúfolódott össze. A vezérkar a főtéren lévő Gasthoff zur Postban ütött tanyát. Az 56-os menekültből híres svájci hadtörténésszé lett Gosztonyi Péter Légiveszély, Budapest! című  könyvéből (is)  tudjuk, hogy április végén a HM vezetése leváltotta,  vagy, ha jobban tetszik megpuccsolta Beregffy (Berger) Károly nyilas hadügyminisztert, mint aki alkalmatlan, hogy a Honvédséget képviselje a közeledő amerikaiak előtt. Eltörölték a nyilas intézkedéseket, köszöntést, visszaállt az október 15 előtti standard (mi lett volna, ha október 15-én is ilyen tökösen viselkednek és elzavarják a nyilasokat a behódolás helyett?- ezt már nem tudhatjuk meg sosem).

Beregffy a panaszkodáson kívül már semmire se ment, hiszen a magyarok mellé kirendelt Greiffenberg tábornok Bukaresthez hasonlóan most is megszökött, pardon! Április 28-án ismeretlen helyre távozott. Akciója sikerrel járt, mert túlélte a háborút.  Veesenmayer nagykövet se volt már Szálasival. Helyettesén, Karl Halleren (akiről ma már tudjuk, hogy kétkulacsosként az angol titkosszolgálatnak is dolgozott) keresztül azt üzente a nemzetvezetőnek utazzon Észak-Németországba, mert ott nagyobb biztonságban lehetne. Szálasi nem fogadta meg a tanácsot, több embere pedig arra biztatta, hogy meneküljön, de ezt is visszautasította, s maradt Mattseeben.

A fasiszta diktátorok bukása

Nagyőszy (1934-ig  (Wolf) altábornagy, mint miniszterhelyettes vette át a vezérkar és a minisztérium vezetését.  Csendőr járőröket küldött ki, hogy megtudja mikor érkeznek az amerikaiak. A kapcsolatfelvétel sikeres volt, a jelzett időben, május 1-jén, délután 14 órakor gördült be a városka főterére egy amerikai hadoszlop.  Nagyőszy felkészült az ünnepélyes megadásra, beszédet írt, amelyet egy civilben angoltanár  karpaszományos tizedes fordított le. Amint megállt a főtéren a menetoszlop kinyílt a fogadó ajtaja, kilépett rajta a tábornok, valamint  jobbján Cserey Andor  alezredes, a segédtisztje, akinek a kezében egy magyar zászló volt. Velük tartott az angoltanár.  Nem kis meglepetésre az éljárműből, egy páncélozott felderítőből egy amerikai alhadnagy ugrott ki és indult a tábornok felé. Nagyőszy  feszesen, az alhadnagy amerikai lazasággal tisztelgett. Az altábornagy elmondta a beszédét, a tolmács fordított, majd közösen bementek. Ezzel  megtörtént a megadás, szerencsére egyetlen lövés sem dördült el.

Beregffy május 2-án visszatért Szálasitól Tannba. Az amerikai őrség az általuk ismeretlen jelzésekkel ellátott luxusautót oda beengedte a főhadiszállásra, majd másnap elszállították hadifogságba. A Tannban tartózkodó honvédségi személyeket május 3-án a közeli Pfarrkirchenbe meneteltették, ahol a sporttelepen ideiglenes hadifogolytábort alakítottak ki. A máshol lévő honvéd alakulatok szerencséjük szerint adták meg maguknak a szövetségeseknek.

Szálasi ideje május 7-én járt le. Mattseeben szímpadias megadásra készült felesége, Kurt Haller és a még el nem szökött nyilas vezetők társaságában a Seewier fogadóban, amely előtt három jeep állt meg.  Azonban be kellett érnie az amerikás magyarral, Jellinek György hadnaggyal, a XV. hadtest hírszerző és kémelhárító tisztjével.  A civilbe öltözött Szálasi kezet nyújtott, de elfogója nem fogadta el, hanem a visszaemlékezések szerint ezt mondta: „Felismerem magát, Szálasi! Maga az a személy, aki Magyarországot romba döntötte és ezreket küldött a halálba! Magával nekünk nincs mit tárgyalnunk. Tetteiért a megfelelő közegek előtt fog felelni”- s őrizetbe vette a nyilas vezetőket.  A vezetőket teherautón, őrséggel Augsburgba szállították.

Epilógus gyanánt. Az angol-amerikai fogságba esett honvédek az első hónapok élelmiszer-ellátási problémái ellenére korrekt elbánásban részesültek és a döntő többségük 1946-ban, a maradék 47-ben hazatért (több tízezren azonban inkább hontalanként visszamaradtak és szétszóródtak a világban). A háborús bűnökkel gyanúsított vezetőket átadták a magyar hatóságoknak. A cikkben szereplők közül Nagyőszy 8 évet kapott, 1953-ban szabadult,1956-ban nyugatra távozott. Beregffyt  és  Szálasit a népbíróság halálra ítélte és kivégezték. Veesenmayert a Wilhelmstrasse perben 20 évre ítélték, mint háborús bűnöst, amit 10 évre enyhítettek másodfokon, végük 1951-ben szabadult.

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.comot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Kép: Tann,  webcam online

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.