Kategóriák
Történelem

Győzhetett volna Rommel Afrikában?

A rajongói szerint nyerhetett volna Egyiptomban 1942-ben Erwin Rommel, ha több katonát és ellátmányt kap. Felróják, hogy Hitler és a német vezérkar kontinentális gondolkodása miatt erre esélye sem volt. Azonban érdemes egy kicsit jobban utána nézni.

A német háborús tervek közt egyáltalán nem szerepelt Észak-Afrika, kényszerből küldtek oda korlátozott céllal erősítést, hogy megakadályozzák az olaszok összeomlását. Ez az erő volt az Erwin Rommel tábornagy által irányított DAK. Korábban, egészen pontosan 1940 nyarán Heinz Guderian (a blitzkrieg atyja, a francia hadjáratban Rommel hadtestparancsnoka) felvetette Hitlernek, hogy a nyugati győzelem után dobjanak át 4-5 páncélos hadosztályt az olasz (esetleg francia) flotta közreműködésével Líbiába, s az angolok zavarát kihasználva támadjanak Egyiptomra. Az ötlet nem nyerte el Hitler tetszését.

Guderian: Oroszlánfóka helyett Egyiptom 1940-ben!

A hadszíntér
A líbiai- egyiptomi hadszíntér

1941-ben kényszerhelyzet adódott Líbiában, s eleve korlátozott erőket, korlátozott céllal küldtek az olaszok megsegítésére, amelyből Rommal a maximumot kihozta. Ehhez az is kellett, hogy amikor érkezett az angolok pont kivonták harcedzett csapataik és a nehézfegyverzet jelentős részét a térségből, s átdobták Görögországba. Afrikában jórészt tapasztalatlan ANZAC és indiai csapatok maradtak. Ennek ellenére az 1941. július 1-jén kezdődött el-Alamein-i első csatában a britek megállították a német-olasz támadást, majd ősszel a másodikban legyőzték és már az komoly érdem volt, hogy Rommel több száz kilométert visszavonulva el tudta kerülni erői megsemmisítését.

Mi történt? A szárazföldi görögben és Krétán megvert brit csapatok általában nehézfegyverzet nélkül, de jelentős részben visszatértek Afrikába, s rövid pihenő, újraszervezés, feltöltés után hadba vethetők voltak, ugyanis a kontinenst megkerülve, de folyamatosan érkezett az utánpótlás Angliából és LL szállítmányok az USA-ból. Ezen túl a  Brit Nemzetközösség (Anglia, Dél-Afrika, ANZAC, India) folyamatosan küldte az új csapatokat. Folyamatosan erősödtek.  Robert Citano PhD történésszel egyet értve akkor se történik az angolokra nézve semmi tragédia, ha Rommel megnyeri a csatát, győzelemre csak akkor lett volna sansza, ha megsemmisíti a 8. hadsereget a sivatagban.

Erre a kireneikai ellentámadás és az első el-Alameine-i csata idején lett volna (elméleti szinten) lehetősége, a második idején már nem.  Kireneika visszafoglalását megkoronázta Tobruk bevétele, amely nem csak nagy győzelem volt, hanem lehetővé tette a tovább támadást. Ad 1, az angolok raktárai tele voltak felszereléssel és jórészt ennek a felhasználása tette lehetővé a tovább támadást Egyiptomba, ad 2, a kikötő használatba vételével jelentősen javult a logisztikai helyzete.

Máltai csata: 2 év, 5 hónap, 1 hét, 2 nap

Ehhez tudni kell, hogy eddig Benghazi kikötő volt az ellátási bázisa a német-olasz csapatoknak. A líbiai kikötővárosból pedig egyetlen, az olaszok által épített beton országút vezetett a frontra. Vasút hiányában a szállítás csak közúton történhetett (teherautó és üzemanyag igény!).  Tobruk bevételével kiválthatták a 370 km-es közúti szállítást! Viszont innen a keleti irányba távolodó frontig továbbra is közúton kellett szállítani, még az angolok számára ott volt a Szuez-Kairó-Alexandria-Sollum (határ) vasút, valamint Alexandria kikötője, amelyet a mai napig Egyiptom kapujának neveznek,a háttérben pedig Szuez, ahol a Vörös-tengeren át érkező szállítmányokat kirakodták és  vasúton szállítottak a frontra.

Rommel, mint Hitler egyik kedvence, az eredeti elképzeléseket meghaladó utánpótlást kapott, a győzelemhez azonban nem egy-két páncélgránátos ezred és tank ezred hiányzott, hanem több komplett hadosztály! Amennyiben valamilyen csoda folytán – a keleti front terhére- úgy dönt Hitler, hogy rendelkezésére bocsátja akkor is csak időben erősen elhúzva és egy része érkezik meg. Ne feledjük, hogy a németek nem rendelkeztek csak minimális hajótérrel és haditengerészettel a térségben, az olasz flotta pedig képtelen volt legyőzni az angolt, ennek következtében a felszíni hajók és a tengeralattjárók folyamatosan megtizedelték az olasz konvojokat.

Amikor az olaszok megverték az angolokat!

Amennyiben Hitler eléri Mussolininél, hogy a veszteségekre tekintet nélkül vesse be a teljes flottát, akkor előbb több tízezer tonna gázolajat kellett volna biztosítaniuk, hogy el tudjanak indulni. Ebből pedig a németeknek is egyre kevesebb volt. Csak valaminek a kárára lehetett volna átadni,s akkor még nem beszéltünk az ennek a többszörösére rúgó üzemanyag igényről,amely a Tobruk- front közötti  570 km-es szállításhoz szükséges! (Európában a vasúton szállítottak a németek a front mögötti bázisig, onnan pedig jórészt lovas szekéren, Afrikában se vasút, se ló, se szekér, se zab…még a vizet is tartálykocsikkal vagy kannával szállították a frontra).  Egyes számítások szerint a rendelkezésre álló teherautó állomány 10 % esett Észak-Afrikára, s ezt kellett volna brutális arányban növelni, ha még egy gépesített hadtestet átküldenek…

Kész a harcra, aki készül a harcra

S akkor még nem beszéltünk a Royal Navy és RAF ellentevékenységéről. Egészen biztosak lehetünk benne, amennyiben észlelik az olasz flotta aktivitás növekedését, akkor ellenintézkedéseket tesznek. Akár érzékeny veszteségeket is bevállalva intenzív támadást indítanak-  amely kikényszerítette volna jelentős Luftwaffe erők átcsoportosítását Szicíliába és Krétába – ugyancsak valami (keleti front, vagy honi légvédelem) terhére.

Ha Rommel megnyeri az első el-Alameini csatát, de nem semmisíti meg a briteket, akkor a delta szélén zárják az Alexandriába és Kairóba vivő utakat. Az angolok még közelebb kerülnek a logisztikai bázisaikhoz, a németek pedig tovább távolodnak 100-120 km… S bevethették volna a Szovjetunióból 42 tavaszán érkező 79 ezer lengyel katonát – amire majd csak  Olaszországban kerül sor ( pl. Monte Cassino).

/Napoleon hadjárata is a logisztikán bukott meg

Egyiptomi kaland: Napoleon nélkül nem ment

A felsoroltak alapján egyet értek azon hadtörténészekkel, elemzőkkel, akik szerint Rommel afrikai győzelmének nem volt realitása. Túl későn érkezett. Talán, ha a francia blitz után, ahogy Guderian felvetette… Véleményem szerint helyes döntés volt a keleti front prioritása a Barbarossa megindulása után, az más kérdés, hogy Sztálingrád erőltetése helyett a páncélos és gépesített csapatokat a városi felmorzsolás helyett délen kellett volna bevetni, hogy bevegyék Bakut és akkor van olaja a németeknek, a szovjeteknek meg alig… de ez már egy másik történet.

Eritrea, az ismeretlen paradicsom

*** Ne bízzon az algoritmusokban, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Ha valami tetszik, ossza meg barátaival is!

Borítókép Rommel és főtisztjei a Nyugati sivatagban (1942). /Bundesarchiv

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük