Kategóriák
Történelem

Baklövések amerikai módra

 

Tökéletes hadigépezet nem létezik, még az olyan zsenik  esetében sem, mint Napoleon.  A második világháború minden jelentősebb hadviselő fele számos hibát, rosszabb esetben baklövést is elkövetett. Az  USA  baklövéseiből gyűjtöttem össze egy csokorra valót Pearl Harbortól az Ardennekig- a teljesség igénye nélkül.

Korábban feldolgoztam a két diktátor és képzelt katonai zseni, Szálin és Hitler, Horthy Miklós kormányzó, az angolok és  japánok legnagyobb második világháborús baklövéseit. Jelentőségénél fogva természesen az USA sem maradhat ki!

Időrendben haladva és jelentőségében is Pearl Harbor (1941. 12.07.) kívánkozik az élre. Mivel részlegesen feltörték a japánok diplomáciai kódját, ezért az amerikai külügy tudta, hogy a japánok az olajembargó miatt támadásra készülnek. Erről tájékozatták is a fegyveres erőket. Az már önmagában is gyanús volt, hogy a Japán nagykövet december 7-én soron kívül, fontos ügyben bejelentkezett a külügyminiszterhez, akit megvárakoztattak, s csak Pearl Harbor első hullámú bombázása után fogadott Hull. Ez számos összeesküvéselmélet alapja. Amit tényszerűen tudunk, hogy Pearl Harborban lévő csapatokhoz nem jutott el a figyelmeztető távirat.

Sztálin katonai baklövései

Ettől függetlenül két vészjelzés is történt december 7-én reggel, amelyet nem vettek komolyan.  Egy őrjáratozó amerikai hadihajó ismeretlen tengeralattjárót észlelt és vízibombákkal megsemmisítette (valójában egy japán mini tengeralattjáró volt). A kapitány jelentése késéssel ért el Kimmel tengernagyhoz, az USA flottájának főparancsnokához. A másik eset még durvább. A radarkezelők észlelték egy nagyobb  repülőcsoport érkezését, amit jelentettek is, de azt a megnyugtató választ kapták, hogy az USA-ból érkező B-17-es repülőerődökről van szó. Nos, nem azok voltak, hanem az első japán támadóhullám gépei.  Ez akkor derült ki, amikor megtörtént a vizuális észlelés, vagyis saját szemükkel látták a radarkezelők, de ez már annyit ért, mint eső után a köpönyeg.

A következmények ismertek: elsüllyedt 4 csatahajó, 3 romboló, 2 egyéb hajó, megsemmisült 188 repülőgép. Elhuny 2335 amerikai katona és 68 civil. A japánok 29 repülőgépet és 4 mini tengeralattjárót, valamit 64 halottat vesztettek. Súlyos vereséget szenvedett az USA, de nem teljesült Jamamoto mesterterve, mert a repülőgéphordozók kicsúsztak a kezei közül. A történtek után leváltották Kimmel admirálist.

A Fülöp-szigetek voltak az USA előretolt bázisa Délkelet-Ázsiában. MacArtúr tábornok azt javasolta, hogy ne aprózzák el az erőket a szigetvilágban, hanem koncentrálják Manila közelében lévő központi légi és tengerészeti bázisok térségében. A másik elmélet szerint biztosítják a partvédelmét a főszigetnek. A gyakorlatban a partvédelemmel kezdtek, majd visszavonták a csapatokat a Bataan-félszigetre. Jelentős technikai veszteségeket szenvedtek  1941.12.08-án , mivel itt is elmulasztották a légierő és hadihajók széttelepítését. Ez később nagyon hiányzott, de a Bataan-félszigeten és Corregidor szigeterődben  így is sokkal tovább ellenálltak, mint a japánok feltételezték.  Ráadásul az elnök döntése alapján – helyesen- kivonták a főparancsnokot és vezérkarának legfontosabb embereit. Más örömre azonban nem volt okuk, mert szinte a teljes helyőrség odaveszett.Időrendben haladva a következő Monte Cassinoi-monostor lebombázása 1944. február 15-én.  A szövetségesek már hosszú ideje, nagy veszteségeket elszenvedve próbálták a németek hegyi állásait bevenni.

Baklövések angol módra

A Gusztáv-vonal (Monte-Cassino kulcsponttal) elakadt szövetségesek tekintettel a nyomasztó tengeri fölényükre úgy döntöttek, hogy a front mögött, Róma közelében Anzionál partraszállást hajtanak végre. Optimista esetben egy csapással két legyet üthetnek.  Dél felé indulva hátba kaphatják a német frontcsapatokat, amelyek vagy otthagyják Monte-Cassinót vagy a bekerítés, felmorzsolás veszélyével kell szembenézniük. Amennyiben észak felé indulnak a partraszállók, akkor besétálhatnak Rómába miközben elvágják a Gusztáv-vonal fő utánpótlási útvonalait.  A legjobb variáns: délre indulva a németeket visszavonulásra kényszerítik a Gusztáv-vonalból. Az előre törő szövetséges főerőkkel egyesülve egy részüket felmorzsolják, menetből beveszik Rómát, s ki tudja meddig jutnak…

Amikor a rangereket tönkreverték a németek

Erre mi történt? Az 1944 január 30-án az amerikai 1. páncélos – és 3. gyaloghadosztály, a kiegészítő brit erőkkel teljesen meglepte az ellenséget, s minimális veszteséggel partra szállt. Az egyik jeepes őrjáratuk egészen Róma széléig jutott felderítés közben. Nyitva állt az út, de Lucas tábornok túl óvatos volt, s ahelyett, hogy megindult volna úgy döntött, hogy előbb stabilizálja a hídfőt, s megvárja, hogy partra tegyék az összes amerikai, brit csapatát.

Az első meglepetésből magukhoz tért németek köszönték szépen, a gyorsan összekapart tartalékokkal körbe zárták az amerikaiakat. Albert Kesselring ismét bebizonyította, hogy igazi hadvezér.  Mire az amerikaiak megindították a kitörést már késő volt.  Churchill így kommentálta a történteket: „Azt reméltem, hogy egy vadmacskát dobunk le, de csak egy bálna vergődik a parton.” Lucast február 22-én leváltották.

Csata az Ardennekben

Az 1944. december 16-án az Ardennekben megindult német offenzíva teljesen meglepte az amerikaiakat, ami arra a baklövésre vezethető vissza, hogy a hegyvidék télen alkalmatlan nagyobb támadó hadműveletre. Ezért ezt a frontszakaszt gyakorlatilag a csapatok pihentetésére, feltöltésére használták. Elhanyagolták megfelelő védelem kiépítését, nehézfegyverzettel ellátását. S legalább ekkora hiba volt a felderítés elhanyagolása. Gyakorlatilag csak a légi és rádiófelderítésre szorítkoztak. Ezt a németek könnyen kijátszották: a front térségében csak éjszakánként érkeztek a csapatok és az offenzívához szükséges lőszer, üzemanyag és egyéb ellátmány. Ráadásul teljes rádiótilalom volt érvényben. A német offenzíva célja az amerikai csapatok lerohanását követően előre törés a kulcsfontosságú antwerpeni kikötőig, amivel egy csapásra ketté vágják a szövetségesek nyugati csoportosítását, ráadásul kiütik a legfontosabb logisztikai bázisukat. A németeknek nem volt reális esélyük a megvalósításra, de a meglepetésnek köszönhetően jelentősen beékelődtek az amerikai arcvonalba, de a folyamatosan érkező amerikai erősítések előbb megállították, majd visszavetették őket. S amint kiderült az ég az amerikai légierő pontot tett a kaland végére.

A szellemhadsereg parancsnokának különös tragédiája

S +1 baklövés.  Ami azért maradt a végére, mert valójában nem az amerikaiaknak róható fel, ők csak végrehajtották: Monte Cassino bencés monostorának 1944. február 15-ei lebombázása. A hadműveletet irányító új-zélandi Feyberg tábornok tekintettel a nagy veszteségekre az újabb roham előtt, az élőerőt kímélendő kérte a monostor bolmbázását, ugyanis nem hitte el, hogy a németek tiszteletben tartják az apátság semlegességét (pedig egy-két apróságtól eltekintve betartották). Az amerikai légierő teljesítette a harctéri parancsnok kérését. Ezt követően a német ejtőernyősök megszállták a romokat és visszaverték a támadást. Monte Cassinót majd az újabb váltás után, a lengyelek vették be.

Mint a leírtakból kiderült a baklövés nagyobb felét Freyberg követte el, a háború után mégis az USA fizette a műemlék újjáépítésének a teljes költségét!

A sorozatot következő részében kiről, melyik ország második világháborús baklövéseiről olvasna szívesen?

A V-2 kilövők helyett Hágát bombázták le

*** A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt, s ajánlja, ossza, ha tetszett!

Borítókép. Ford-sziget, Pearl Harbor, 1941.12.07, egy japán repülőből fotózva /archív, internet

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük