Kategóriák
Színes Történelem

Bajtársi lopások, német módra

Az első világháborúban a monarchia segítségére siető német haderő kiválóan harcolt minden fronton , azt viszont már kevesebben tudják, hogy közben „gyűjtötték a szuvenírt”,  még a szövetségesektől is. Hermann Pokorny vezérezredes emlékirata szerint , még a bajtársaktól is loptak! Szóval megint lőttek egy legendának…

Hermann Pokornyról (a képen világháborús tisztként) annyit érdemes tudni, hogy morvaországi  szudétanémet származású osztrák-magyar katonatiszt volt, a rádiófelderítés pionírja,  zseniális kódfejtő, aki az első világháború valamennyi orosz katonai kódját feltörte!  Ez náluk egyébként családi hajlam (unokaöccse, Franciszek Pokorny pedig a lengyel felderítés tisztjeként részt vett az Enigma feltörésében).  Ezen túlmenően nyelvzseni volt a jó öreg Hermann, aki a német anyanyelve és a cseh mellett folyékonyan beszélt oroszul, lengyelül, bolgárul és a nagy háború után megtanult magyarul is, mivel a világháború után a magyar felderítés szolgálatába állt.

/Söpörjünk a saját házunk előtt is:

Ocskay, a tűz fejedelme, az árulás nagymestere

A világháborút Galíciában kezdte, a rádióantennáit mindig a fronthoz közel állította fel, hogy minél jobban tudjon hallgatózni.  Óriási szolgálatokat tett a monarchiának, amikor 1915-ben egy német hadsereg érkezett segítségül, akkor  Pokornyt kölcsönadták August von Mackensen tábornoknak.  Belülről ismerte meg a birodalmi sereg mentalitását, sok minden pozitívumot tapasztalt, de volt negatívum is, a legnagyobb a lopások.„Egy reggel egyik rádióállomásom szekere és egy pár lova tűnt el. Azonnal útnak indítottam autóval a rádióállomás parancsnokát, aki megelőzte a Lublin felé menetelő vonatoszlopot, felismerte szekerét és lovait, és szóváltás nélkül visszahozta alakulatának tulajdonát. Júliusban a főparancsnokság meg akart jutalmazni a nyáron végzett értékes munkámért, és elküldte utolsó láda MUMM pezsgőjét. A küldemény érkezése már esedékes volt, amikor utána kutattam, és a láda útját pontosan megállapítottam. Kiderült, hogy a nyom Mackensen hadseregének hadtápjánál megszakad. Amikor panaszt tettem, a hadsereg-parancsnokságon csak egy sajnálkozó mosollyal találkoztam, bár készeknek mutatkoztak a kárt pénzzel megtéríteni. Mivel ezzel veszteségem nem pótolhatták, nem volt mit tenni, beletörődtem annak biztos tudatába, hogy a hadsereg-parancsnokság maga tette rá a kezét a küldeményre.”  Tehát még a legmagasabb körökben is dívott a zabrálás. Egészen annyira, hogy külön szakszó van a német nyelvben a bajtársi lopásra!

Hermann  Pokorny rádiólehallgatás közben /keptar.oszk.hu

Ez azonban csak a kezdet. Az egyik alkalommal egy lengyel főnemes (talán  Potoczky hercegi család) csodálatos kastélyában volt beszállásolva a rádiófelderítő csapat. Az elvadult frontviszonyok után élvezték az eleganciát, muzeális porcelánok, ezüst eszközök… Semmihez se nyúltak. Aztán tovább mentek a front után, a helyükre egy német repülés egység szállásolt be. Később megdöbbenve értesült róla, hogy minden értéket elloptak. Pedig a repülők elitegységnek számítottak.  Az indulás előtt útravaló elemózsia gyanánt a tisztek levadásztak egy őzet, hogy ne szűkölködjenek, erre a húst az éjjel egy német gárda tüzér megpróbálta ellopni, de elcsípték, s Pokorny  „kiselőadást” tartott neki a bajtársiasságról.A birodalmi németek lopkodására még egy alkalommal kitért – s nyilván szudétanémetként nyilván nem utálta a németeket – amikor Falkenhayn hadserege segített Erdélyből kiverni a románokat. Pokornyt megint kölcsönadták csapatával, hogy hallgassa le a románokat és oroszokat. A frissen felszabadított Székelyföldön megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a birodalmi németek a szövetséges területen is ugyan úgy lopnak, mint a megszállt orosz (lengyel) vidékeken. Az üres házakat, kastélyokat ugyan úgy fosztogatták, mint a románok.  Ami értéket találtak és a tábori posta elbírta, azt lenyúlták és hazaküldték Németországba!

A mítosz repedései

S ezek nem kiragadott esetek, a lengyel és román szakirodalom számtalan esetben említ hasonló történeteker. Persze nyilván hozzáképzelik sokan, hogy savanyú a szőlő, elfogultak a szerzők, na de egy német – ha nem is birodalmi- a németek kárára? Nyilván vannak akik most  csalódottak, mert Hermann Pokorny lerombolt egy mítoszt, egy máig élő városi legendát. A német katonák  se voltak grál-lovagok, ugyan úgy szerettek zabrálni, mint az oroszok vagy a románok, csak nálunk az utóbbiakra szokás emlékezni…

**  Egy második világháborús mítosz:

Német gépesítettség: mítosz és valóság

***Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   https://hosting2168331.online.pro/public_html -ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik! Ha tetszett, ossza meg barátaival is.

Borítókép: Német tábori konyha Galíciában…  ww1blog.osborneink.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük