Kategóriák
Színes Történelem Utazás

Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide!

Elhull a virág, eliramlik az élet…/ Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!/ Ki most fejedet kebelemre tevéd le,/ Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? – elmélkedett a koltói Teleki-kastály parkjában a nászútját töltő Petőfi Sándor, miközben még zöldelt a nyírfa az ablak előtt, de már hó takará el a bérci tetőt!

Ha már szeptember elején Máramarosban jártam, akkor elhatároztam, ha törik, ha szakad, de el kell látogatnom Koltóra, a magyar szigetre, ahol Petőfi Sándor, a kor ünnepelt költője és ifjú hitvese, Szendrey Júlia 1847 őszén a mézes heteket töltötte a Teleki-kastélyban. Még szerencse, hogy Sándornak volt egy főúr barátja, aki hat hétre kölcsön adta (1847. szeptember 9.-október 19.) a barokk stílusú kastélyát, a park fái közt (vagy az emeleti erkélyen) ücsörögve pedig csodás panoráma nyílt a közeli Nagybányára és a fölé tornyosuló monumentális hegyvidékre. Az Alföld poétáját el is bűvölte a természet. A somfa alatt, a kőasztalnál ücsörögve 28 költeménnyel gazdagította a magyar prózát.

A máramarosi hegyek a koltói kastélyparkból

Mindközt a legcsodálatosabb a Szeptember végén, amelyben ugyancsak visszaköszön a természet, az alföldi legény rácsodálkozása a máramarosi tájra, s időjárásra. Ez persze nem csoda, hiszen a rónán vélhetően szeptember végén egyszer se látott még havat, legfeljebb sárguló falevelet… Máramarosban pedig miközben Koltón még nyíltak a nyári virágok, már hó takará el a bérci tetőt.

Szóval ezt a helyet látnom kellett! Számomra legalább olyan misztikus hely, mint egy skótnak a stirlingi torony, amely Sir William Wallace-nek, a rettenthetetlen hősnek állít emléket. Az én hősöm Petőfi Sándor. S ha már jártam Segesvár szomszédságában, az országút melletti emlékhelyen, ahol vélhetően az életét vesztette, akkor fel kellett keresnem azt a helyt is, ahol rövid élete legboldogabb heteit töltötte.

Segesvár: orosz bosszú Szkarjatyinért

Az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásának köszönhetően szépen felújították a kastélyt, rendbe tették a parkot.  Természetesen megkerestem a kőasztalt, a kastély erkélyén megtaláltam a somfát is. Az erkélyről gyönyörködtem a máramarosi hegyekben, s elégedetten láttam, hogy ott ücsörög a fiatal pár bronzba öntött mása (Pogány Gábor Benő alkotása) a parkban, ahol a csodálatos versek születtek.

Egyik kezemben édes szendergőm/ Szelídeden hullámzó kebele, / Másik kezemben imakönyvem: a/ Szabadságháborúk története! / Minden betűje üstököscsillagként / Nyargal keresztül magas lelkemen… / Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik / Kis feleségem mélyen, csendesen.

Arany, aki többet ér minden aranynál!

A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a  http://www.kazivilaga.com -ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

(Koltó, 1847. szeptember, Miskolc, 2021. szeptember)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük