Kategóriák
Történelem

A V-3, amelynek London helyett Luxemburg jutott

Csodára lett volna szükség 1944-ben, hogy a világháború menetében változást eredményezzenek a német csoda- és bosszúfegyverek. A V-1-es szárnyasbombát és a V-2-es rakétát mindenki ismeri,  a V-3 szuperágyút viszont csak kevesen ismerik. Pótoljuk most ezt!

„A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodákra kicsit várni kell!”- alapon ötletelteltek a német mérnökök, amelyhez Hitler biztosította a szellemi és anyagi forrásokat. Ha racionálisan nézzük a kérdést, akkor azt kell mondanunk, hogy elpazarolta az egyre szűkülő erőforrásokat. Valóban megszületett pár briliáns elképzelés, de  a gyakorlatban már egyiket sem sikerült érdemben kamatoztatni, mert nem volt elég idő a finomításra, elég pénz és nyersanyag a tömeges gyártásra… Az említett V-1 a cirkálórakéták nagyapja, de számos gyermekbetegsége volt, a legnagyobb, hogy alkalmatlan volt konkrét célpont támadására. A V-2 a megvalósított ballisztikus rakéta, de nem tudtak komoly mennyiséget gyártani, s a  hatótávolsága, irányíthatósága miatt sem fejtett ki semmilyen érdemi hatást a háború menetére.

Többet ésszel, mint V-1-el!?

A Krupptól a Skodáig minden komolyabb német löveggyár foglalkozott a V-3 szuperágyú ötletével, a befutó a Ruhr-vidéki óriás lett. Ki is dolgozták a tervet, amely 130 méteres, többfokozatú  (oldalról a csőbe vezetett segédtöltetekkel gyorsított) meghajtással működő huzagolatlan, 150 mm-es átmérőjű lövegcsővel kalkulált. A rakéta alakú, 140 kg. tömegű lövedék 25 kg-os robbanófejet hordozott. Az elvi, maximális hatótávolság 165 km.  Elméleti tűzgyorsaság: 600 lövés óránként.

Az egyre erősödő szövetséges bombázások miatt nem volt idő és lehetőség a részletes tesztelésre, hanem Speer javaslatára Hitlert 43 tavaszán „vakon” (ehhez jól értett) megrendelte a fegyver gyártását.

Hanna, az aviátor

A történetben nagyot ugorva a lényeg. Az első szuperlöveget Calais térségébe szerették volna telepíteni, hogy onnan lőjék Londont. Azonban az angolszászok se malmoztak közben, amint érzékelték a terepmunkálatokat, nem tudták, hogy miben törik a  németek a fejüket, de biztosak voltak benne, hogy rájuk nézve csakis rosszat akarhatnak, ezért speciális betonromboló áriás bombákkal megszórták a környéket. Ugyan végzetes károkat nem okoztak, de mégsem fejeződött be a nagy mű. A partraszállás után három hónappal pedig a szövetséges csapatok elözönlötték a Szajnától északra lévő területeket is, s megszűnt az elvi lehetősége is London lövetésének. Tervben volt Párizs és Antwepen lövetése is, de egyiket se sikerült megvalósítani.

A szerencse fiai

A nyugati front ősszel a Rajna vonalán és nagyjából a régi német határon állt meg. Ekkor megint leporolták a V-3 ötletét. Ló nincs jó a szamár is (London, Párizs hatótávolságon kívül) így kénytelenek voltak beérni a szeptemberben felszabadított Luxemburg városával.  Még így is kompromisszumos, ad-hoc megoldás született, vagyis az eredeti lövegek helyett két „felet” építettek Trier közelében, egy erdős szurdok mélyére, a célponttól mintegy 43 km-re. A csőhossz mintegy 50 méter volt, 12 oldalkamrával, mivel lerövidült és gyengült a meghajtás így a kilövendő töltetet is jelentősen redukálni kellett (7-9 kg. robbanóanyag). A felszerelés és a szükséges készletek felhalmozása lassan haladt, mivel csak éjszaka közlekedhettek a vonatok, az ardenneki offenzíva szerelvényei pedig elsőbbséget élveztek.

Ha sikeresebb egy kicsit a támadás, akkor el se tudják sütni a két löveget, mert a város újra német kézbe kerül, de nem jutottak el a nagyhercegség fővárosáig, így 1944. december 30-án leadta első lövéseit a 705. tüzér egység az első, harcképes löveggel. Testvére február 11-én nyitott tüzet.  A lövegek február 22-én fejezték be a tüzelést, mivel az amerikaiak már mindössze csak 3 km-re voltak és szét kellett szerelni, hogy ne váljék az ellenség hadizsákmányává. Amit ekkor elkerültek, az később megtörtént.

A V-2 kilövők helyett Hágát bombázták le

A statisztika szerint a két löveg mindössze 183 lövést adott le, amelyből 44 találta el igazoltak Luxemburg városát. A luxemburgi sajtó beszámolója szerint a lövetésnek összesen 10 halálos áldozata volt.  Ezt a szerény eredményt egy éjszakai bombázóval is elérhették volna megerőltetés nélkül. Ezzel szemben a V-3-ra teljesen feleslegesen elköltöttek nagyobb zsidó vagyonnal megfelelő pénzt, lekötötték a Krupp számos mérnökét, technikusát, munkását, s elpazaroltak rengeteg nyersanyagot. S akkor még nem szóltunk a lövegállások telepítésébe feccelt erőforásokról… Véleményem szerint már a megalomán gondolat is hibás volt, mert azt feltételezte, hogy az ellenség rejtvényt fejt amíg telepítik a fegyvert illetve amennyiben komolyabb károkat okoz, akkor nem próbálják lokalizálni és megsemmisíteni.

A szétszerelt lövegek, pótalkatrészek és megmaradt lőszer USA hadizsákmány lett, amelyet át is szállítottak az Óperenciás tengeren túlra, egy lőtéren összeszerelték, tesztelték, s megállapították, hogy zsákutca volt a tüzérség történetében. A V-3 az 1948-as selejtezést követően hulladékvasként fejezte be pályafutását. A szuperágyú ötletével Szaddám Husszein is eljátszott, de még addig se jutott, mint Hitler…

Tüzérségi párbaj a felhők fölött

*** Ne bízza magát az algoritmusokra. Látogassa rendszeresen a http://www,kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat!

Borítókép: A V-3 prototípusa/ Bundesarchiv

 

2 hozzászólás a(z) “A V-3, amelynek London helyett Luxemburg jutott” című bejegyzéshez

2 érdekesség:
1) A V3 -on dolgozó főmérnök fia segítette Szaddam Husszein terveit a szuper ágyúval akit a Moszad. Brüsszelben 1990 -ben a lakása előtt szétlőtték. (Gyakorlatilag a semmiért mert nem működik ez az ágyú típus.) //Szaddam Izraelt akarta volna lövetni.//

https://en.wikipedia.org/wiki/Gerald_Bull

2) Szaddam “szuperágyújának” alkatrészeit Európai cég szállította le. Olajvezetéket rendeltek megadott paraméterekkel. //Sic. Iraki trollok. // Az európai fémipari mérnököknek pedig nem tünt fel ugyan ki akarna ilyen vastag falú és erős peremezésű nehéz vastag olajvezetéket.

https://lazarbibi.blog.hu/2018/04/26/szaddam_huszein_csodafegyvere

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük