Kategóriák
Történelem

Navarino hajói

Görögország nyugati partvidéke nem volt jó ómen a török flottának, hiszen 1571-ben a Lepantoi-öböl előtt verte tönkre őket és állította meg a Mediterrán hódításukat a keresztény flotta, majd 1827-ben ezen a napon az egyesült angol-orosz-francia flotta Navarinónál sorsdöntő csapást mért a török-egyiptomi és arab flottára.

A magyarok már jórészt elfelejtették, de a balkáni népek még jól emlékeznek rá, hogy kegyetlen kizsákmányolók voltak, akik a legkisebb önállósodási próbálkozást is véresen leverték. A görögök, bolgárok tudnának erről napokig beszélni. Ennek ellenére időről időre próbálkoztak a függetlenségük visszaszerzésével. A görög szabadságot elhozó forradalom 1821 májusában tört ki Pátrában, s a török (s velük szövetséges albán) fölény ellenére szép sikereket értek el szárazföldön és tengeren egyaránt, mire a keresztényeket ellenségként kezelő II. Mahmud szultán Mohamed Ali (Kavalában – ma Görögország – született albán) Egyiptom helytartójától kért segítséget, aki Kréta és a Peleponnészosz átengedésének ígéretéért cserében francia mintára kiképzett és felszerelt expedíciós haderőt és flottát küldött a görögök ellen. Véres háborúban erősen visszaszorították a felkelőket.

Lepanto, a törökök mohácsa a tengeren

Európa beteg emberének balkáni, kaukázusi birtokaira és a szorosokra szemet vetett az orosz cár. Az angolok – akik önkéntesekkel segítették a görögöket – viszont nem örültek volna az oroszok ilyen megerősödésére, a napoleoni háborúk után éledező franciák pedig attól féltek, hogy kimaradnak és lemaradnak. Nem ennek az lett a vége, hogy angol-orosz-francia közös flotta indult a Peleponnészoszhoz, hogy lehetőség szerint puszta erejével rászorítsa a török-egyiptomi haderőt a háború befejezésére, s a görög autonómia kikényszerítésére.

A flotta 1827 október 20-án érkezett meg  Navarino (ma Pülosz) térségébe.  A koalíciós flotta 10 sorhajóból és több tucat kisebb egységből állt, a fedélzeten 1308 ágyú és 11010 fős legénység. A főparancsnok Trafalgar veteránja, az angol Codrington viceadmirális vezette. A Moharram bej által vezetett török-egyiptomi flottát kiegészítették tuniszi és algíri arab kalózok is, a flottájuk 3 sorhajóból és mintegy 80 egyéb hadihajó, néhány gyújtóhajó és mintegy félszáz teherhajó. Az öbölben félhold alakban horgonyoztak. A fedélzeten 2690 ágyú és 28675 fős legénység. Ráadásul a törökök behúzódtak az erőd és a túlparti ágyúütegek által fedezett öbölbe. A felsorolásból látható, hogy a szövetségesek a minőségi fölényben (sorhajók, jobb ágyúk, képzettebb tengerészek) bízhattak, a muszlim oldal abszolút létszám fölényben és helyzeti előnyben volt.

A kis görögök a Nagy eszme árnyékában

Az angol főparancsnok küldetésének szellemében először békés úton akarta rendezni a problémát és követet küldött Moharram bejhez, hogy közöljék a feltételeket: a hadakozás befejezése, a görög autonómia biztosítása. A baj keleti barbársággal kivégeztette a követet. Codrigton küldött egy másodikat, akit ugyancsak kivégeztek. Ezt követően megindult a koalíciós flotta, élen az orosz hajórajjal. Amint beúsztak az öbölbe tüzet nyitott a parti tüzérség és elkezdődött a csata. A keresztény hajók az öböl közepén, körbe pedig a muszlim flotta. Dübörögtek az ágyúk, füst és láng. Úgy tűnt, hogy a keresztények csapdába estek és a közel kétszeres túlerő végez velük. Az orosz zászlóshajót, az Azovot egyszerre öt muszlim támadta. Szorongatott helyzetéből az francia Freslaw sorhakó mentette ki szorult helyzetéből. Az Azov ellentámadásba lendült az egyiptomi vezérhajó ellen. Jól irányított sortüzeinek rövidesen meg is lett az eredménye, kigyulladt az egyiptomi hajó, majd felrobbant a lőporraktára. Az óriási tűzgömb  a hajóraj több egységét is felgyújtotta. Ezzel beindult a mészárlás, mármint a keresztények egymás után küldték a tenger fenekére a muszlim hajókat. A koalíciós flotta szenzációs győzelmet aratott, amely 181 halottba és 480 sebesültbe került. A másik oldalon mintegy 4000 volt a halottak száma és mintegy 50 hajó süllyedt el vagy szenvedett súlyos sérülést, 10-et pedig elfogtak.  Törökország ezzel elvesztette tengeri nagyhatalom státuszát.

Görögország belebukott egy majomharapásba

A vereséget követően Mohamed Ali kivonta csapatait és visszavonta flottáját Görögországból, sőt korábbi szövetségesével, névleges uralkodójával összerúgta a port és megtámadta a szultán csapatait Szíriában. Ezt követően Egyiptom csak névlegesen volt az Oszmán birodalom része. A görögök a közben kitört orosz-török háborút lezáró Drinápolyi békével 1829-ben deklaráltan kivívták függetlenségüket.

Érdekes megemlíteni, hogy a navarinoi csatában hadnagyként szolgált bizonyos Kornyilov, Nahimov és Isztomin, az orosz hadtörténelem későbbi kiemelkedő alakjai.

***  Ha szívesen olvassa a Kazi világa színvonalas írásait és megengedheti magának, segítse a honlap működését. Belföldről átutalhatja az OTP Bank: kazivilaga@freemail.hu másodlagos azonosító címre. Határon túlról kérje emailben, hozzászólásban a banki adatokat.

Borítókép: korabeli festmény a csatáról

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük