Kategóriák
Történelem

Mikor bombázzuk Berlint, Winnie?

„Az egyetlen dolog amitől félnünk kell, a félelem”- mondta Roosevelt (FDR) amerikai elnök, amit nem tudom ismert-e Winston Churchill, angol miniszterelnök, de ennek megfelelően viselkedett, amikor a bombázások alatt lelket öntött az emberekbe. De nem csak beszélt, példát is mutatott!

Sok vezérre jellemző, hogy szónokként az ellenség vérét issza, a gyakorlatban pedig az egérlyukba is bebújik, ha egy is a látótávolságon belül kerül. Sir Winston nem ilyen ember volt. Nem csak az alsóházban dörögte:. „Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget, vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot”- hanem a gyakorlatban is odatette magát.

London 1940. szeptembert 7.

Feljegyezték róla, hogy London bombázása során előfordult a betonbunker helyett (ma múzeum) a felszínen nézte végig a légitámadást. Előbújt belőle fiatalkori énje, a katonatiszt. Érdekes, hogy a biztonságiak meg se merték próbálni, hogy letuszkolják a bunkerba…

Amiről viszont kép is van, 1940. szeptember 7-én érte Londont, ezen belül is első sorban East Endet az első nagy bombatámadás, amelyet 56 éjszakán keresztül megszakítás nélkül folytatott. Churchill, mint miniszterelnök másnap reggel Hastings Ismay tábornok, vezérkari főnök kíséretében látogatást tett a még füstölgő, gőzölgő romok közt. Erik Larson 2020-ban megjelent The Splendid and the Ville című könyvében így elevenítette fel a történteket:

Churchill minimális kísérettel rótta az utcákat

„Németország sokkolta a londoniakat a főváros elleni első nagy bombatámadással, amelyben több mint 400 ember meghalt és 1600 súlyosan megsebesült. Másnap, vasárnap, Churchill átsétált a romokon, egyik kezében bottal, másikban zsebkendőt fogott, hogy letörölje a könnyeit.

– A jó öreg Winnie! – kiáltotta valaki a tömegből. – Hittük, hogy eljössz hozzánk.

– Tényleg érdekli – mondta egy nő. – Sír.

Egy másik nő kiabált: “Mikor bombázzuk Berlint, Winnie?” Az öklét és a sétabotját rázva Churchill visszakiáltott: – Ezt bízd rám!

Samuel Battersby nevű kormányzati alkalmazott szemtanúja volt az eszmecserének, és megfigyelte szerint “azonnal emelkedett a morál”. Battersby „a Churchill egyedülállóan megjósolhatatlan varázslatának” tulajdonította ezt, és annak a képességének, hogy „a katasztrófa elkeseredett nyomorúságát a végső győzelem komoran biztos lépcsőfokává változtassa”.

Leslie Howard és a legendák

El tudják képzelni, hogy Adolf Hitler Berlin bombázása utánn másnap előbújik a bombabiztos führerbunkerból, s az SS testőrök tömege nélkül elvegyül a nép közt, szóba elegyedik az emberekkel? Pedig a korábbi, több tízezres pompásan megrendezett nagygyűlések után pont ezt várta volna tőle a népe, csak nem kapta meg.

Még a dadogó VI. György király is bátrabban viselkedett, amikor – vélhetően Churchill példáján fellelkesülve vagy „kényszerítve”- Bowes Lyon Erzsébet, a királyné társaságában megszemlélte a  Buckingham palotában (szeptember 12-i bombázás) és a környéken keletkezett károkat, sőt október 18-án az East Endbe is ellátogattak   (lásd fotó!).

Churchill egyébként számtalanszor feltűnt a pusztítások helyszínén, s nem csak Londonban, hanem például Cowentryben is ellátogatott, hogy tapasztalatokat szerezzen, s jelenlétével bátorítsa az embereket. S nem sokkal később annak is eljött az ideje amikor az idézett kérdésnek megfelelően a RAF Berlint bombázta…  a közmondás szerint: aki szelet vet, vihart arat.

Pamela, a XX. század legbefolyásosabb kurtizánja

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt! Amit érdekesnek talál ossza meg ismerőseivel is.

Képek: internet, archív

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük