Kategóriák
Színes Történelem

A piramis mélyén

Az ókori világ hét csodája közül egyedül a gízai nagy piramis maradt meg az utókornak minimális sérüléssel, élvezhető élményt nyújtva a modern embernek. Megdöbbentő látvány, amelyet kiegészít még két óriás és három kisebb piramis, no meg a Szfinx.  Az egyik királynői piramisban jártam is!

Első egyiptomi utam a nyaralásról, felderítésről, tapasztalatszerzésről szólt a Vörös-tenger partján, kisebb kirándulásokkal a Keleti-sivatagba, a korall zátonyokhoz, fehér homokos szigetekre.  Amikor vissza tértem a következő éven, akkor hosszabb időre utaztam, ősszel, amikor már nincs olyan hőség elméletben, pechemre 42-43 fok volt az országjárásom idején. Az ókori csodák és az arab világ vonzásában természetesen felkerestem Gízát is a piramisok miatt.

Carter és a fáraó átka!

Megdöbbentő látvány Kheopsz (nagy piramis), Khephrén és Mükerinosz óriási kőgúlái.  Egy életem, egy halálom, óvatosan araszolva a kőtömbökön (amelyekre nem is olyan egyszerű felmászni, egyszer, mert óriásiak, másrészt, mint a képen is látható erősen töredezettek) egészen a 9. sorig jutottam fotózva, mikor is elkezdett az egyik fehér ruhás rendőr sípolni és mutogatni, én meg szép lassan leereszkedtem. Ha nem akar büntetést az ember, akkor jobb engedelmeskedni. Egyébként is Egyiptomban nagy urak a rendőrök, szóval nincsenek hozzászokva az okoskodáshoz, vitatkozáshoz, stb., jobb azt csinálni, amit elvárnak.

Miután az emberpróbáló déli hőségben végeztem  a nagyokkal, következett egy kis sivatagi túra, egy-két kilométerről arrábbról ugyanis kiváló fotókat lehet készíteni a piramokról és a mögötte elterülő Gízáról (távolról egybe olvad a város, nem látni a sok koszt, port és nyomort), amennyiben a szmogtól éppen látni. A háttérben pedig feltűnnek Kairó belvárosi, a Nílus partján épült felhőkarcolói. Aztán vissza a piramisokhoz, mármint a királynőkéhez! Leírom neveiket: Hotepherész, I. Merititesz és Henutszen.

Itt volt a királynő szarkofágja

Mivel aki ide eljut és a piramisok rejtett titkaira is kíváncsi, azok 90 százaléka a Kheopszra fizet be, ahol aztán vezetéssel körbe mehet.  Nos én inkább a királynőibe látogattam el, ahová jegy helyett némi baksisért is be lehetett jutni (keleten vagyunk, itt mindenki zsebre dolgozik, ha tud), ráadásul nem is volt idegenvezető. Kíséret nélkül lebotorkálhattam a meredek lejtésű pallókon. A világítás és a falra szerelt korlátra szükség is van, mert egyébként sokan legurulnának. A kinti, brutális hőség után pár fokkal enyhébb a hőmérséklet, a dohos levegőben viszont oxigén meg alig, szóval semmivel se érzi magát jobban az ember. A járat végén egy nagyobb szobányi terembe jutunk, ahol végre fel lehet egyenesedni. Az egyik oldalon egy kád szerű bemélyedés van kőből kivésve. Mint kiderült itt volt egykoron a királynő szarkofágja.  S bevillan a történelmi távlat, több ezer év lepereg néhány másodperc alatt. Aztán még egy kis nézelődés, pár fotó és jön a felfelé mászás a „tyúklétrán”. A felszínen a 42 fokos „friss levegőt” boldogan tüdőzöm, s kis pihenő után irány a Szfinx!  Szemtől szembe állva derül csak ki, hogy milyen nagy a feje!

Szavakkal nehezen leírható élmény a gízai ókori emlékek meglátogatása. engem a monumentalitás fogott meg a legjobban. Szuvenírként néhány apró kőszilánkot is hoztam, amelyek az évezredek alatt lepattogtak. Féltve őrzött kincs. Bár csak mesélni tudnának!

Ezt látja a Nagy Szfinx!

*** A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük