A mintegy 300 ezer lakosú Bouganville-szigetről valószínűleg még nem hallott, pedig maga a földi paradicsom, amelyet a XX. században kétszer pokollá változtatott a háború. A trópusi sziget a Csendes-Óceánon található, Pápua-Új-Guinea autonóm tartománya, de várhatóan rövidesen szabad állammá válik.
A döntően ausztronéz bennszülöttek által lakott szigetet (amelyhez tartozik még Buka-sziget, s néhány atoll) a híres francia utazó fedezte fel 1768-ban, s nemes egyszerűséggel magáról nevezte el. Az őslakosság archaikus, törzsi körülmények közt élt. A hőség és rovarvilág kellően riasztotta a gyarmatosítókat, angol és amerikai bálnavadászok keresték fel rendszeresen, készletfeltöltésre.
Aztán 1899-ben igényt támasztottak rá a németek. Jah, kérem, ők már nem válogathattak, azt gyarmatosítottak, ami maradt. Jöttek a katonák, hivatalnokok, kereskedők, misszionáriusok, de sok idejük nem maradt a berendezkedésre, mert kitört az első világháború és az Ausztrálok gyorsan elfoglalták. Később, mint népszövetségi mandátum területként volt a fennhatóságuk alatt, ahonnan 1975-ben Pápua-Új-Guineához került. A törzsi világ örökségeként 11 nyelvet beszélnek a szigeten!
A szigethez egy történelmi esemény fűződik, az 1943-45 közt vívott csata. Japán a hadba lépése után gyors terjeszkedésbe kezdett, s eljutott Pápua-Új-Guneára is, ahol az ausztrálokkal kegyetlen csatát vívtak a dzsungelben. A szomszédos szigeteket, így Bouganville-t is sikeresen bevették, ahol megerődített bázist építettek ki. Az USA csapatai 1943 őszén partra szálltak, visszaverték a japánok ellentámadását, majd repteret építettek maguknak, ahonnan sikeresen támadhatták a környező szigetvilág japán bázisait. Bouganville jelentős részét meredek hegyek teszik ki, amelyet dzsungel borít. A japánok kezén több hegyi bázis maradt, amelyek csak a japán kapitulációkor adták meg magukat. A foglyokat elvitték, de a fegyver, lőszer összeszedésével nem sokat foglalkoztak a győztesek.
A világtól elzárt szigeten a 80-as években robbanásszerű fejlődés indult, miután felfedezték a rézvagyont (kísérő fémként arany előfordulással). Beindult a külszíni bányászat, ami teljesen felforgatta az őslakók életét (és pusztította a természetet) amely ellen 1989-ben fegyveres felkelés tört ki. A pápua helyőrség mellett a bányász cégek dél-afrikai és fidzsi zsoldosokat bérelt fel. A települések és bányák birtoklása nem okozott gondot nekik, annál inkább a dzsungel borította hegyvidék, s ennek megfelelően a közlekedés, szállítás biztosítása. Ráadásul a felkelők mellett szólt a helyismeret, felhasználták a japánok egykori hegyi bázisait, sőt a hátra hagyott fegyvereket, lőszert is!
A pápua kormányzat ráunva a gerillaháborúra 1997-ben autonómiát adott a szigetnek, ahol 2019 őszén népszavazást rendeztek a függetlenségről. A lakosság abszolút többsége igennel szavazott. Az eredmény nem kötelező jellegű a pápua kormányra, de annyira egyértelmű volt, hogy megállapodást kötöttek a helyi kormánnyal amely alapján 2027-ig Bouganville elnyeri a teljes függetlenséget. A megállapodás éves lebontásban tartalmazza, hogy milyen feltételeket kell addig teljesíteni.
A turista csak azt látja, hogy a BAZ megyénél nem sokkal nagyobb sziget maga a paradicsom, csodás tengerpart, hegyek, dzsungel, de nem árt tudni, hogy a világ egyik legszegényebb területe, a törzsi, nyelvi viszonyok ma is megosztják, a közbiztonság csapnivaló, rengeteg a nemi erőszak… s ilyen viszonyok közt kellene kiépíteni az állami struktúrát, hogy ne váljon az anarchia, hippik és bűnözők földjévé a születőben lévő új állam. Minden esetre szurkolok a bougenvilleiknek!
*** Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a http://www.kazivilaga.com-ra, s tallózzon bátran!
Borítókép: A földi paradicsom (fotó: telegraph.co.uk)