Kategóriák
Miskolc Színes

Attila + Lillafüred = Óda!

Rendszerek jönnek, mennek, de József Attila, a nagyvárosi proletárköltő örök! Csodálatos verseivel beírta magát a magyar irodalom aranykönyvébe, ahol olyan nagyságok vannak, mint Petőfi, Arany, Ady, Dsida, Faludy… Születésnapja, április 11., a magyar költészet napja. Emlékezzünk rá a csodálatos Ódával és ihlető helyével, Lillafüreddel!

A történet jól ismert a tankönyvekből, 1933 nyarán egyhetes irodalmi konferenciát rendeztek a szuper elegáns Palotaszállóban, amely alkalomból különvonatot indítottak a fővárosból. Olyan korszakos személyek gyűltek össze, mint Kosztolányi, Kassák, Móricz, s József Attila.

Arany, aki többet ér minden aranynál!

Pezsgő szellemi élet, csodás környezet, osztályon felüli ellátás, s egy csinos múzsa (Marton Márta) együttes hatásából megszületett az

Óda.

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét –
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
– amint elfut a Szinva-patak –
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide!

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!…

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját –
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált –
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!…

(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

  1. június

Ünnepeljünk együtt, József Attilát, a magyar költészetet és Lillafüredet! Érdekesség, hogy a költőnek nem a papíron proletárok korában, hanem a rendszerváltás után, születésélnek 100. évfordulója tiszteletére állítottak szobrot a Bükk zordon bércei közt megbúvó szálloda szomszédságában. Az alkotója: Varga Éva  szobrászművész.

A Palotaszálló építéséről, történetéről, Lillafüredről részletesen olvashatnak Csontos László Az én megyém! című  történelmi Baedeckerben.

Az én megyém!

Aki pedig a történelmi kalandregényeket kedveli, azok figyelmébe a Bükki bujdosók című kisregényt ajánlom, amely jelentős része a mai Lillafüred térségében játszódik, emléket állítva a kora kuruc kor szegénylegényeinek, Thököly vitézeiből lett bujdosóknak.

Bükki bujdosók

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.