Kategóriák
Sport Színes Utazás

Amikor milliók ordítják: Gooóóóllll!

Láttam élőben a BL győztes Juventust Del Pieroval, Zidane-nal a pályán, ott voltam a Népstadionban az utolsó kettős rangadón, jártam szovjet bajnokin (!), volt alkalmam beszélgetni Alberttel, Puskással, Varga Zolival… Hasonló, felejthetetlen élmény volt a kairói derby, az al-Ahly- Zamalek. Erről mesélek most.

Mohamed Szalah ide vagy oda, az egyiptomi foci nem jobb a magyarnál, de a tömegek döglenek érte. Különösen a két kairói nagy csapatért. A Zamalek 74100 ülőhelyes stadionjára például minden rangadó előtt kitehetnék a megtelt táblát. Az arab viszonyokat ismerve egyébként nem lepődnék meg, ha egy kis baksisért beengednének még pár ezer embert, feketén.  A Zamalek egyébként a kairói közép és felső osztály csapata, szurkolóinak nagy része Zamalek szigetén (Kairó Margit-szigete) és a belvárosban, valamint a villanegyedekben él. A fő riválisa, az al-Ahly, a nép csapata, arab ismerősöm szavaival, az egyiptomi Fradi.

Argentína? Brazília? Nem! Egyiptom!

A szurkolói Kairó külső negyedeiben élnek első sorban, de vidéken is eszméletlenül sok hívük van. Felfoghatatlan a népszerűségük,  előfordult, hogy 13.000-ren utaztak a csapattal vidéki meccsre. S csak azért ennyien, mert ennyi jegyet kaptak csupán vendégként. De maradva Kairóban, a Zamaleknek százezrek, az al-Ahlynak milliók szurkolnak és természetesen százezrek szeretnének kimenni a városi rangadóra, ha tehetnék…

Amikor másodszor jártam Egyiptomban – 2015-ben- az országjárás miatt ősszel utaztam, hogy ne főjek meg a hőségben. Nos, ez nem jött össze, mert pechemre szeptember végén, október elején 40 fok fölött volt, árnyékban! Mint focirajongó úgy szerveztem z utat, hogy a derbi idején legyek Kairóban,  mert a helyszínem akartam látni, hogyan örjöng a stadion (a felvételek alapján csak a Bombonerához, esetleg a Maracanához hasonlítható a hangulat). Pechemre  zárt kapusra váltott nem sokkal korábban az egyiptomi bajnokság, mert  az egyik stadion bejáratánál a tömegnyomorban agyontapostak vagy három tucat embert. A tragédia hatására zárt kapuk mögött ment tovább a bajnokság.

Egész héten csak a meccsre gondolnak. Vidékre indul az Al-Ahly tábor (dailymail)

Az előre lefixált időpontban érkeztem Kairóba, megnéztem a Citadellát, kimentem a piramisokhoz, a függő templomhoz, az ott töltött három nap alatt bejártam a fél várost. Úgy gondoltam, hogy a derbit majd megnézem a szállodában, a kellemesre légkondicionált szobában, a tévén.  A szálloda Kairó belvárosában volt, s este felé leugrottam kicsit nézelődni, vásárolni. Aztán egy arab leszólított, mint külföldit, hogy segítsek neki alkoholt vásárolni (az útlevelemre a vámmentes boltban) mert ő muszlimként csak sört vehet, töményet nem. Segítettem neki, jöttek a haverok is, s három szatyor szeszt vettek (este isznak, hogy Allah ne lássa).

Az úrifiúk is ugrálnak és ordítanak – a Zamalek tábor:

A haverok elmentek, az alkalmi ismerős hálából idegenvezetőként megmutatta a kairói magyar kulturális központ épületét (ami természetesen este zárva volt, amikor az arabok a társadalmi életüket élik), aztán meghívott egy teára az utcán.  S ahogy közeledett a derbi ideje érdekes jelenségre lettem figyelmes: a sugárutak kivételével a belvárosi utcákra székeket pakoltak ki,  kivetítőket állítottak fel, a járdára büfék települtek, gőzölgött a friss utcai kaja, mellé hideg limonádét, meleg teát, kávét, üdítőt, sört árultak. Lent ragadtam.

Amikor az utcát elfoglalják a szurkolók (ruptly.tv)

Mire megkezdődött a meccs – költői túlzással – fél Kairó kint ült az utcákon és szurkolt. Mert az arab ember szereti szabadon engedni az érzelmeit. A belváros zengett a Zamalek szurkolók hangorkánjától. A külvárosok felől pedig minden irányból tompa morajlást lehetett hallani. Nyilván ott is százezrek, ha nem millió ültek, álltak az utcákon és ordítottak. Bocsánat, szurkoltak. Kairó lakosságát 20-21 millióra becsülik, szóval elképzelhetik az elképzelhetetlent…  Amikor gólt lőtt az Al-Ahly olyan morajlás tört fel a torkokból, amely a belvárosba dübörgő hangorkánként ért el. Ezt nem lehet hűen leírni, át kell élni!

Szóval az első félidőt az utcán töltöttük az ismeretlen arab ismerőssel, aztán szünetben beinvitált egy tömbház belsejében lévő ablaktalan klubba, ahol a kellemesen légkondícionált nagyteremben elegáns kávéházi asztaloknál ülve nézték a meccset. Jól esett a hideg sör.  Nyert a nép csapata. Utána haza indultam. A Zamalek hívek gyorsa elpárologtak. A belvárosi utcákat gyorsan visszavette a forgalom. A főutakon igazi arab csúcsforgalom volt és dudáltak (egyébként is mindig dudálnak, de most egyfolytában tülköltek a nép csapatánk szurkoló taxisok), a kocsiablakon félig kilógó fiatalok kiabáltak, zászlót lengetve vonultak, mint a római légiók győzelmi menete az ókorban… Valami ilyesmi lehetett az 1954-es vb döntő Budapesten, csak a katarzis elmaradt.

Germanus, a kalandor keletkutató

A meccsre már nem emlékszem, felejthető volt, mint a „mennyei” meccseinek a döntő többsége, de a hangulatot soha életemben nem felejtem! S mi lett volna a stadionban?  Talán egyszer eljutok a Kairó Derbyre és megtapasztalom.  in sáa l-Láh! ( Ha isten is úgy akarja).

Ezt látja a Nagy Szfinx!

A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a  http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Borítókép: hangol az al-Ahly tábor (footyfair.com)

Egy hozzászólás a(z) “Amikor milliók ordítják: Gooóóóllll!” című bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük