Mint köztudott nem volt olyan disznóság, amit a Szovjetunió el ne követett volna. Azonban ezek között is minősített esetnek számított, hogy az 1939. szeptember 17-ei lengyelországi invázió után a nemzetközi jog látszatára se adva a lengyel diplomatákat internálták. Majd egy hónappal később, Finnországon keresztül távozhattak, jelentős részben egy németnek köszönhetően!
A szudétanémet Oscar Schindler titkos embermentő történetét az egész világ ismeri, sokan meg is könnyezik. Friedrich-Werner Erdmann Matthias Johann Bernhard Erich Graf von der Schulenburgról viszont a vájtfülűeken kívül kevesen tudják, hogy a vaskereszt és több magas török kitüntetés birtokosa a harmadik birodalom moszkvai nagykövete volt 1934-41 közt.
A történet főhőse Waclaw Grzybowski, Lengyelország moszkvai nagykövete (1936-39), szeptember 17-én kora hajnalban kívást kapott a Külügyi Népbiztosságról (szovjet külügyminisztériumot ekkor így hívták), hogy azonnal fáradjon be, ahol Vlagyimir Patyomkin helyettes népbiztos várja. A nagykövet nem tudta miről lehet szó, de eleget tett a kérésnek és valamikor hajnali 3 körül megérkezett a hivatalba.
A népbiztos helyettes felolvasta és megpróbálta átadni neki a Szovjetunió diplomáciai jegyzékét, amelyben arra hivatkozással, hogy a lengyel kormány külföldre távozott, nem ad életjelt magáról (ami nem volt igaz, mert Kutyban tartózkodtak – a mai Ukrajnában – a román határtól 2 km-re fekvő mintegy 8000, zsidó, lengyel, ukrán, örmény lakosságú kisvárosban, de a hatóságok és a menekültek miatt csordultig tele volt) és ezért a Szovjetunió a megszűntnek tekinti a lengyel államot és a belorusz és ukrán lakosság védelme érdekében bevonulnak.
Grzybowskit leforrázták a hallottak (arra számítottak, hogy a szovjeteknek területi követeléseik lesznek, s tárgyalásos úton, némi engedmény árán sikerül megoldani a problémát). Ezzel szemben kétségbe vonták a lengyel állam létét és tényként közölték a teljes keleti országrész megszállását). A nagykövet nem mindennapi lélekjelenlétről és bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor megtagadta a jegyzék átvételét, a meglepett Patyomkinnal pedig közölte, hogy ez a két ország közt lévő, 1945. december 31-ig érvényben lévő megnemtámadási szerződés megsértése. Erre előbújt a szovjet arrogancia Patyomkinból és fenyegetően kijelentette: a lengyel állam megszűnt, önök pedig a továbbiaknak nem diplomaták, hanem a Szovjetunióban tartózkodó lengyel állampolgárok.
A nagykövet ezt követően távozott, a Vörös Hadsereg több százezer katonája pedig a sikertelen kézbesítéssel mit sem törődve hajnali 4-kor megindította a támadást! Beck, lengyel külügyminiszter helyben hagyta a nagykövet eljárását és utasította a moszkvai nagykövetség, a kijevi és minszki főkonzulátus, a leningrádi konzulátus bezárására és evakuálására. A szovjetek egyébként állítólag a reggeli postával elküldték a hivatalos jegyzéket a moszkvai nagykövetségnek, illetve Bukarestben is eljuttatták a lengyelekhez, s ez jutott el Beckhez még aznap kora délután.
Tekintettel a kilátástalan helyzetre a miniszterelnök döntését követően még szeptember 17-én este Romániába távozott a lengyel kormány, illetve felszólították a csapatokat, hogy amelynek lehetősége van rá lépjen át magyar vagy román területre.
Hasonló esetekben semleges országok közbeiktatásával szokták a diplomatákat kicserélni a háborúzó felek. Itt azonban hivatalosan nem deklarálták a háborút, hiszen a szovjetek szerint megszűnt a Lengyel Köztársaság. Ezért, mint Patyomkin mondta a diplomaták elvesztették védettségüket, s internálták őket, mint bármely más, a SZU területén tartózkodó lengyel állampolgárt. Amint ennek híre ment a moszkvai nagykövetségek közt, a nyugatiak azonnal tiltakoztak a nemzetközi jog semmibe vétele miatt, amelyhez csatlakozott az olasz nagykövet, valamint a diplomáciai kar legtekintélyesebb személye, Schulenburg gróf, a szovjetek titkos szövetségesének a képviselője is, karrier diplomata, a német-szovjet együttműködés lelkes híve, régi vágású úriember.
A diplomaták akciója eredményre vezetett! Meglepő módon a szovjetek meghátráltak, s október 10-én, Finnország irányában távozhattak a lengyelek Grzybowski vezetésével. Egy kivétellel, ugyanis Jerzy Matusiński, kijevi főkonzul nyomtalanul eltűnt. A mai napig se tudnak semmit a sorsáról. Lengyelország hivatalos honlapján (gov.pl.) közölt, a háború alatti diplomáciával foglalkozó tanulmánya szerint vélhetően az NKVD letartóztatta és meggyilkolta.
A kiszabadulásuk után Svédország érintésével nyugatra távoztak a lengyel menekültek. A nagykövet Franciaországba utazott, s a német megszállás alatt is ott maradt. Szerencsésen túlélte, a felszabadulás után – mint a szovjetek galádságainak jó ismerője – nem tért haza a kommunista Lengyelországba. Vélhetően nem ok nélkül…
Schulenburg gróf rosszabbul járt. A Barbarossa hadművelet megindulása után a szokásos diplomatacsere keretében, Törökországon keresztül hazatért Németországba. Több komoly megbízatást nem kapott. Idővel rájött, hogy a náciknak csengettek. Mint népet hazafi csatlakozott az összeesküvőkhöz, egyes vélemények szerint ő lett volna a külügyminiszter. A Hitler ellenes merénylet nem sikerült, Stauffenbergék elbuktak. Schulenburgot letartóztatták, a népbíróság halálra ítélte és felakasztották. A nácik az egykori nagykövet partnerét, Alvina (Ala) von Duberg grófnőt is megölték.
A modern Németország nem felejtette el, Berlinben utcaköve van a Wilhelm strassén, a moszkvai német nagykövet rezidenciáján pedig Bismark képmása mellett függ a portréja…
**A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot, ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!
Borítókép: Grzybowski, a nagykövet, akinek a helyén volt a szíve