Kategóriák
Történelem

Belgrád véres húsvétja

1944. április 16-17. véres húsvétként vonult be a szerb történelembe, ugyanis az amerikai légierő ekkor mért csapást a németek által használt belgrádi közlekedési, távközlési, igazgatási létesítményekre. Azonban a légitámadásnak az ortodox húsvét miatt rengeteg áldozata volt.  Viszont a zimonyi láger rabjai közül többeknek a szabadulást hozta a támadás!

Jugoszlávia 1941 elején a tengely oldalára állt, a kormányt a katonaság megpuccsolta, amin Hitler úgy begurult, hogy néhány hétre félre tette a Barbarossa hadműveletre készülést és csapatai (olasz, bolgár, magyar támogatással) lerohanták Jugoszláviát (majd az angolbarát Görögországot), amely nyitányaként a Luftwaffe az „árulást” megtorló légicsapást mért Belgrádra.  Aztán kitört a polgárháború, harcolt mindenki mindenki ellen, miközben a megszállt Belgrád viszonylag nyugodt életet élt. Ennek vetett véget a húsvéti bombázás.

Böhme és a tömeges megtorlás

Az Olaszországba települt szövetséges légierő hatótávolságán belül került Szerbia, sőt Magyarország és Románia is. A Nyugat- és Dél-Balkánon jelentős számú német haderő tartózkodott, amely legfontosabb logisztikai (hidak, raktárak, vasút), távközlési bázisa és igazgatási központja a szerb főváros volt. Legalább ilyen fontos volt, ha nem fontosabb, hogy a birodalom legjelentősebb kőolajforrásától, a román Ploestiből a nyersanyag egy részét a Dunán közlekedő uszályokkal szállították Németországba (később a RAF ezt zavarandó a magyar szakaszt aknásította a levegőből). Az angolszászok pedig elhatározták, hogy „kiszárítják” a német harcjárműveket, mert már tervben volt a D-day…

A probléma csak az volt, hogy a hidak közvetlenül a belváros szomszédságában voltak, s az akkori haditechnika ismeretében borítékolható volt a jelentős civil veszteség. Ezt fokozta, hogy a támadás pont az ortodox húsvétra esett, amikor sok hívő ment templomba.

Amikor a D-day miatt bombázták a magyar vasutat

Az olasz légibázisokról mintegy 600 amerikai gép szállt fel (ennek egy része műszaki és egyéb hibák, a légvédelem miatt kivált, visszafordult), de a többsége dél körül megérkezett Belgrád fölé. A német katonákkal ellentétben a szerb civilek nem izgultak, voltak, akik még integettek is… A többség azt gondolta, hogy a B-24-esek a román olajmezők bombázására szállnak, adjanak csak a fritzeknek. Adtak is, csak nem Romániában, hanem helyben. A támadást másnap, húsvét második napján délután 1 órától megismételték a szövetségesek. Ekkor már mindenki próbált óvóhelyre futni a riasztáskor.

A támadás eredményességének ellenőrzésére a légifelderítés képén fehér pontokkal jelölték a bombakrátereket. Piros vonal jelzi az egykori láger helyét. (fotó: internet, archív)

A két napos akció során sérüléseket okoztak a hidakon (de nem sikerült használhatatlanná tenni), lebombázták a vasútállomást, a Gestapo belgrádi központját is telibe találták. A bombák jelentős része viszont a belvárost (a Terazija nevű főteret is), s a szomszédos lakóövezeteket érte, szerencsés esetben a Száva és a Duna parton robbant. A két napos bombázási kampány alatt a német statisztika szerint 1160 civil meghalt és 1000-nél több megsebesült, a német veszteség mintegy 200 fő volt.

Az 1918-ig Magyarország határvárosa, a Jugoszláviához csatolt Zimony ekkor a horvát bábállam része volt (ma Belgrád kerülete). Itt létesítettek a németek egy lágert a Száva partján lévő vásárközpont pavilonjaiban. Ez lett Szerbia zsidótlanításának egyik központja, majd partizánokat, csetnikeket, gyanús személyeket internáltak a táborban. A bombázás második napja a hidakra koncentráltak a szövetségesek, s mivel kettő is volt a tábor környékén (közúti és vasúti a Száván) így a célt tévesztett bombák egy része, állítólag 26 a láger területén robbant, az egyik pavilont súlyosan, többet könnyebben megrongált, részben a kerítés is megsemmisült. Ezen utóbbit kihasználva a foglyok egy része a kavarodást kihasználva megszökött!  Mintegy 100-150 fogoly vesztette életét, volt akik a bombázástól, mások az őrök golyóitól haltak meg. Arról nem találtam adatot, hogy hány főnek sikerült megszöknie.

Menekülés a pokolból

A légitámadás megítélése az idővel nagyot változott. Annak idején a partizánok lapja üdvözölte, hogy a szövetséges légierő csapást mért a megszállókra, illetve a lehetőséggel élve a rabok egy része meg tudott szökni a lágerből. A koszovói háború (1999) után viszont éles váltás történt, bagatelizálják a németeknek okozott kárt és csak a civileket ért veszteségekkel foglalkoznak. Sőt, vannak akik tendenciózusan párhuzamot vonnak az 1941-es német megtorló és a 44-es, stratégiai célpontokat támadó bombázások közt. A témával foglalkozó orosz portál a feszültséget szítva, kiemelte, hogy bezzeg az előre törő szovjetek nem hajtottak végre hasonló, sok áldozattal járó bombázásokat (azt viszont tudni kell, hogy nem a civileket kímélendő, nemes önmérsékletből, hanem mert a szövetségesektől nem kaptak stratégiai bombázások végrehajtására alkalmas gépparkot, a saját gyártást pedig a magas költség, nyersanyag és munkakultúra igény miatt leállították. Ami volt, azzal pedig nem voltak képesek hasonló akciókra, de bombáztak, amennyit tudtak, például Budapesten vagy Miskolcon).

Vissza Belgrádhoz! Később még több, korlátozott célú légicsapás érte a városban és térségében lévő német célpontokat, de annyi civil áldozat – szerencsére –összesen nem volt, mint a húsvéti támadás során.

Poglavnikból “magyar menekült”

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a  http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Borítókép: Belgrád és Zimony bombázása (archív)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.