Kategóriák
Színes Történelem

Kijev: ami sikerült a németeknek, nem jött össze az oroszoknak

Gerd von Rundstedt generalfeldmarschall (vezértábornagy), a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka 1941 nyarán  a belorusz határtérség és Keremcsug felől indított átkaroló hadművelet keretében 35 nap alatt felszámolta a szovjetek 750 ezres kijevi csoportosítását. Az oroszok fordított irányban, de hasonlóval próbálkoztak februárban, de még a katlan kialakításáig se jutottak el.

A tisztánlátás érdekében először is le kell számolni a német gépesítettség mítoszával, a filmhíradókban látható rengeteg páncélos és a gépesített gyalogság helyett valóságban 1941-ben a csapatok abszolút többségét a gyalogság képezte, a tüzérséget nagyrészt lovak vontatták, a szállítást pedig első sorban lovas szekerek végezték a front térségében (odáig pedig vasúton kellett eljuttatni, közben leküzdve a nyomtáv váltás okozta problémát). A kevés és ezért értékes páncélos és gépesített csapatot az áttörések kimélyítésére vetették be az ellenség hátában. A teherautó állomány ellátása még ezek kiszolgálására se volt elég, ezért gyakran előfordult, hogy az üzemanyag, lőszer hiánnyal küzdő páncélos ékek mellett leszállt néhány Ju-52-es és az ellátmány kirakodását követően folytathatták az addig körkörös védelemre berendezkedett csapatok az előnyomulást.

Német gépesítettség: mítosz és valóság

A német csapatok egyszerre törtek előre Leningrád, Moszkva és Kijev irányába. A páncélos ékek július 11-én Kijev szomszédságában, attól nyugatra elérték az Irpiny-folyót (remélem ismerős a név!) azonban ott elakadtak. Nem erőlködtek, hanem súlypontot váltva ott támadtak, ahol erre lehetőség nyílt, vagyis északra a mai ukrán-belorusz határ térségében és a Dnyeperen átkelve haladtak kelet (Moszkva) felé, Kijevtől jóval délre is folytatták a támadást  Zsaporizsje irányába és széles vonalon felzárkóztak a Dnyeper folyóra. Kínálta magát a lehetőség, hogy a Bugyonnij marsall (akinek tudása nagyjából megragadt a polgárháborús lovasrohamok szintjén) által irányított Délnyugati front csapatainak a bekerítését. Persze ehhez olyan szem kellett, mint amivel von Rundstedt, a megvalósításhoz pedig egyik szárnyon Guderian, a másikon pedig von Kleist tábornokok, a páncélos zsenik.  Halder (OKH) vezetője elégedett volt, hogy Hitler a Központi Hadseregcsoporttól átirányította páncélosainak jelentős részét a Dél megsegítésére.

Német támadás Kijevtől délnyugatra

Közben augusztus 22-én Kremencsug térségében a németek sikeresen átkeltek a Dnyeperen és hídfőt alakítottak ki, amely már konkrétan a bekerítés rémével fenyegette a szovjeteket. Ezzel kezdetét vette a kijevi csata. Guderian csapatai elsöprő erejű támadást indítottak augusztus 25-én északról Konotop irányába. Szilárd út ugyan alig volt, de a kiszáradt, poros dűlőutak is megtették a páncélosoknak a szelíd dombos ukrán gabonamezőkön. Száguldottak a szeptemb 12-én Kremencsug irányából északra forduló és ugyancsak tempósan előre törő von Kleist páncélos oszlopa irányába. Kijevtől 190 kilométerrel keletre, Lohvica térségében zárult be a kelepce.

Közben Sztálin is rájött, hogy nagy a baj, szeptember 12-án leváltotta (de a kedvencét nem vonta felelősségre sok más tábornokkal ellentétben!) az elavult  tudású Bugyonnijt és Kirponoszt nevezte ki a front főparancsnokának, de ez már annyit ért, mint halottnak a csók. A németek gyorsan kialakították a bekerítés külső és belső frontvonalát, majd módszeresen végeztek az egyes becslések szerint 650 ezer fős szovjet csoportosítással.  A Sztavka engedélyezte a kitörést, de csak kisebb alakulatoknak, főleg a terepen rugalmasan és gyorsan mozgó lovas csapatoknak sikerült az áttörés. Ráadásul az új frontparancsnok szeptember 20-án, kitörés közben (egyes források szerint egy erdőben, váratlan  aknavető tűzcsapás közben életét vesztette).

Sztálin katonai baklövései

Több tízezren leszakadtak a csapataiktól és az erdőségekben, mocsarakban bujkáltak, illetve civilbe ölözve megpróbáltak felszívódni (a tüskére vágott frizura, leéget nyak és fehér felsőtest viszont általában lebuktatta őket, mivel a félmeztelenül arató parasztok derékig barnák voltak).  Aki megúszta közülük, az ősszel, télen beállt partizánnak vagy rablóbandákba verődtek az erdők, mocsarak mélyén. A németeknek nem volt elég katonájuk és idejük, hogy összeszedjék a több tízezer csellengőt. A kijevi katlancsata szeptember 26-al befejeződött, sosem látott méretű győzelmet arattak a fritzek, akik vesztesége 100 ezer fő volt, a szovjeteké pedig 700-750 ezer.  Guderian visszatért a moszkvai csapásirányba, a Dél Hadseregcsoport pedig a Dombász és a Krím bevételével volt elfoglalva.

S mi történt a február 24-ei orosz támadás során? Elég a térképre nézni, felkínálta magát a lehetőség, hogy Beloruszból indulva, a Dnyeper jobb partján előre törve, illetve a Krímből indulva Herszon térségében átkelve ketté vágják Ukrajnát, bekerítve Kijevet és az attól keletre, a Dombász térségében lévő ukrán főerőket, majd a páncélos ékek és a gépesített csapatok késpengeként haladva kisebb katlanokat alakítsanak ki és ezt követőn egymás után felszámolják a katlanokat. Kijevet pedig vagy beveszik az első napokban a Hosztomelben a légideszantosok által elfoglalt reptéren landoló légi szállítású, gyorsan mozgó csapatokkal, vagy szoros gyűrűbe zárva elszigetelik a hátországtól és addig lövik, még meg nem adják magukat.

Achtung! Panzer!

Elvileg egy ilyen hadművelet lebonyolítására a méretei és felszereltsége alapján az orosz hadsereg alkalmas volt. Ne feledjük, a németekkel ellentétben nekik már nem a gyalogság napi menetteljesítményéhez kellett igazodni, az utánpótlást pedig nem lovas szekerek, hanem teherautók szállítják – a vasútállomásokról. Azonban több komoly hibát is elkövettek, először is alábecsülték az ellenség elszántságát, képzettségét (2016-tól a sereget folyamatosan erősítették, jelentős része új szemléletű, nyugati képzést kapott, viszont az „öregek” még jól ismerik a szovjet iskolát, hiszen együtt koptatták a vezérkari akadémia padjait), motiváltságát (harcolni akarnak a szülőföldjükért). Továbbá elfelejtkeztek az erőkoncentrációról, egyszerre támadtak minden irányban, ráadásul rövidesen szétesett a logisztikai lánc (amiben az ukrán drón és tüzérségi csapások valamint a frontcsapatok mögött maradt bekerítetlen gyalogsági harccsoportok páncéltörő rakétás támadásai is közre játszottak. Az első két hétben gyakorlatilag átláthatatlan volt a front, ki hol merre). Mire rendeződött a helyzet megjött a Raszputyica, vagyis az olvadás és sár tábornok…

Ra, Ra, Raszputyica!

Amikor a főutakon Bucsa- Irpiny- Hosztomel, illetve Brovari térségében az ukránok megállították a Dnyeper két partján támadó északi erőket egyben oda lett a bekerítés lehetősége is. Ezt követően a déli szárny se szorgalmazta az áttörést Mikolajiv térségében, hanem inkább a Krím és Dombász közti szárazföldi folyosóra koncentráltak. Azonban nem számoltak azzal, hogy Mariupolnál hosszan húzódó, sok erőt lekötő csatára kényszerülnek.  Szuminál  elakadtak, ami nem sokat számít ,annál inkább Csernyihiv, egyrészt mint 1,5 milliós ipari, kereskedelmi, közigazgatási központ, másrészt még a kis bekerítésre sem volt így lehetőségük. Az ukránok közben Kijev térségében sikeres ellenlökéseket hajtottak végre, ezért döntöttek az egyébként is bukott terv feladásába és kiürítették az északi térséget. Az átcsoportosítás, feltöltés után most rövid szakaszon jelentős erőfölényt hoztak létre, s már napok óta kóstolgatják, keresik a védelem gyenge pontjait Mikolaiv térségétől Izjumig.

Valahol Ukrajnában, 2022 (fotó: internet)

Mi fog történné? A szakértők szerint Mariupol eleste után megpróbálják Dombász ukrán kézen lévő részét bekeríteni és pacifikálni. Nem lennék meglepve, ha a védelem megosztása érdekében Mikolajiv és Odessza irányába kisegítő csapást mérnének. Legrosszabb esetben is lekötnek több tízezer ukrán katonát, ha pedig valamelyik irányba sikerül az áttörés az tiszta haszon.

Az ukránokra kemény harcok várnak, s a hatékony védekezéshez komoly nehézfegyverzet utánpótlásra van szükség.  Amennyiben beérkezik az offenzíva előtt a 120 angol és 200 USA csapatszállító páncélos és egyéb, szovjet- NDK eredetű harckocsik, csapatszállítók, tüzérség, légvédelmi rakéta rendszerek, helikopterek, illetve modern technika, akkor kétesélyes lehet a történet.

Összegzésként egy mondatban: 1941-ben a németek zsenialitása mellett Sztálin baklövései is szerepet játszottak a kijevi csata menetében, mint most is az orosz offenzíva megállításában az ukrán hősiesség mellett Putyin és hadvezérei bakijai is benne vannak.

A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Borítókép: Német őrszem a kijevi citadellában (1941) Bundesarchiv

Egy hozzászólás a(z) “Kijev: ami sikerült a németeknek, nem jött össze az oroszoknak” című bejegyzéshez

Российской федерации правительство и дальше продолжает откомандировывать солдат на военные действия с Украинским государством. Наряду с этим солдаты безмерно частенько погибают никак не осмысливая почему. При всем этом их в совокупности в особенности интенсивно начинают торопить на самые серьезные части накануне 9 мая месяца. Небезынтересно, неужели всем русским горожанам всё равно, что гибнут даром их всех юноши и они всегда будут помимо прочего апатично смотреть на это да и ничего не произносить, пока что их всех напрасно командируют на гибель неблаговидные вожди?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.