Kategóriák
Közélet Színes Történelem

A gyékényesi ámokfutás

A katonaorvosok  megállapították H. Gézáról, hogy antiszociális alkat, de a szocialista hadseregben ez nem volt probléma, így is felvették a tiszthelyettesi iskolára, amit 1972-ben el is végzett. Aztán egyszer csak bekattant és elkezdett lövöldözni a gyékényesi vasútállomáson: három halott, két sebesült volt a mérlege, mire legyűrték a vasutasok!

H. Géza a hírhedt nagyatádi laktanyában szolgált hivatásosként. Idegkimerültség miatt 1975 januárjában táppénzre vették és a pécsi katonai kórházban kezelték, majd otthon pihent, Gyékényesen járva a határőr járőr igazoltatta. Ittas volt, de úgy érezte, hogy inzultálták. Ilyen előzmények után otthon volt a nagyatádi albérletében, amikor február 22-én levelet kapott édesanyjától, aki arra panaszkodott testvérét elkapták tiltott határátlépésen és állítólag néhány nevelő célzatú pofon is elcsattant (ez a Kádár-rendszerben bevett szokás volt) és kérte, “intézkedjen”. Ezen annyira felhúzta magát, hogy felesége családjához utazott – táppénzesként, civilbe öltözve- Háromfára, majd onnan az asszonnyal és kisgyermekével saját szüleihez indultak busszal, majd vonattal, s közben borozgatott.

A karánsebesi csatára Rejtő is büszke lett volna!

Kora este volt, mikor Gyékényesen a le-felszállás közben meglátta a határőr járőrt a peronon, s kérdezte tőlük hol van az a tiszt, aki anno “inzultálta”. Mivel a járőr elhajtotta visszaszállt a vonatra, akkurátusan felnyitotta a bőröndjét, majd az ablakot lehúzva szolgálati pisztolyával elkezdett lőni a peronon lévő emberekre. Ketten haslövést kaptak, egyikük, egy vasutas belehalt.

A lövöldözés hatására pánik tört ki az állomáson. Éppen elindult a vonat, de a lövéseket hallva a kalauz meghúzta a vészféket. A szerelvény végébe utazó háromfős határőr járőr elindult megkeresni a tettest. Amint meglátták az őrmestert megpróbálták lerohanni, de mindhármukat lelőtte (ketten életüket vesztették). Amint végzett velük az őrmester észre vette, hogy kiürült a tár, ezért a pisztolyt letette az ülésre és a bőröndből géppisztolyt vett magához!

A vészfékezést követően megállt a vonat, a bekattant katona leszállt a szerelvényről és elindult előre, hogy felelősségre vonja a masinisztát. Az is kiszállt, s mikor meglátta a fegyvert megpróbálta a támadót lefogni, de nem járt sikerrel. Az őrmester lőtt, de a tárban az első lőszer szerencsére vaktöltény volt. Dulakodás alakult ki, amibe a fűtő is bekapcsolódott. Az őrmester megpróbálta mellbe lőni, de elakadt a fegyver. Végül egy harmadik vasutas segítségével közösen ártalmatlanították a támadót.

Az óriás (tragikus) árnyéka

Néhány éve felszínre került egy olyan verzió is, amely szerint disszidálni akart a családdal Jugoszláviába. A terve kitudódott és valójában rá várt a határőrjárőr. A nyomozás iratai alapján ez nem több, mint találgatás.

A három ember megöléséért, egy súlyos és egy könnyebb sérülés okozásáért H.-t halálra ítélték és 1976. május 6-án felakasztották. Megérdemelte, mert a haza védelmére esküdött, nem polgárai gyilkolására.

A három vasutas példás bátorságáért magas állami kitüntetést kapott. A sebesült határőrről nincs információ. A sereg levonta a következtetéseket, szigorították a fegyverfelvétel szabályait a laktanyákban. Ez volt az elmúlt 50 év legsúlyosabb katonai bűncselekménye Magyarországon.

A pokol kapuja, a wolai mészárlás

*** Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com -ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Borítókép: a helyszín és a határőrök emlékműve (fotóalap: internet)

3 hozzászólás a(z) “A gyékényesi ámokfutás” című bejegyzéshez

Erőt egészséget Határőr társak! Én egy kéréssel fordulnék a tisztelt oldal tulajdonosához. Gyékényesen elhunyt katona társam sírját keresem, már sok éve. De hiába, Seres Károlynak hívták kivel Nyírbátorban együtt voltam kiképzésen, 1974 július 4 től 3 hónapig, rajtársak voltunk. Szeretném a sírját meglátogatni. Sajnos a címét el veszítettem. Segítséget nagyon köszönöm. Tisztelettel egy volt öreg Határőr.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.