Kategóriák
Közélet Színes Történelem

Hitler sógorának se volt kegyelem

Hermann Fegelein (+38), az SS altábornagya, akinek sok vér tapadt a kezéhez, de a nők bálványa, jóképű karrierista, Gertl Braun férjeként Hitler sógora. Az utolsó pillanatban megszökött a führerbunkerből, de elfogták. A tiszti bíróság halálra ítélte és 1945. április 29-én kivégezték.  Hitler és sógornője rövidesen követte a halálba.

Sosem volt életbiztosítás diktátorok, abszolút hatalmú uralkodók rokonának lenni, az ókortól napjainkig számtalan példát sorolhatnánk, elég csupán a sok száz éves török szokást említeni, amikor az új szultán azzal kezdte uralkodását, hogy megölette fiú testvéreit. De a XX. század diktátorainak se volt feltétlen életbiztosítás a rokonának lenni. Sztálin felesége öngyilkos lett, akárcsak Jakov fia, aki a háború alatt német fogságba esett, s végső elkeseredésében a láger nagyfeszültségű kerítésére vetette magát (az apja nem volt hajlandó kicserélni Paulus marsallra, de még Leo Raubalra se, aki Hitler unokaöccse volt, s ugyancsak Sztálingrádnál esett fogságba). Mussolini hazaárulás vádjával kivégeztette vejét és korábbi külügyminiszterét, Ciano grófot.  Ezek fényében nem meglepetés, hogy Hitler sógorát kivégezték.

De vissza Fegeleinhez! Meggyőződéses náci, szépfiú és karrierista keveréke. Belépett a hadseregbe (1925, 17. lovas ezred), a pártba, az SA-ba, majd az SS-ben folytatta katonai pályafutását. A karrierjének nem ártott, hogy apja ménesére alapozva indult a müncheni SS lovas iskola, amelynek ezek ismeretében nem meglepetés, hogy Hermann lett a vezetője, majd egy lovasezred parancsnoka. A lengyel hadjáratot lekésték, de mint megszálló erő kivették részüket a lengyel értelmiség megtizedelésében (mintegy 1700 civilt végeztek ki, értelmiségieket, arisztokratákat, papokat). Partizánvadászat közben számtalan vétlen civillel végeztek, s az elitkatonák a rablást, fosztogatást se vetették meg.

Belorusz partizánparadicsom I.

A belga és francia hadjárat után Fegelein megkapta a 2. osztályú vaskeresztet. S jött a Barbarossa! Az áttörés nem jött össze, de Himmler feltupírozta az SS teljesítményét, s hullott a kitüntetés, Hermannak az első osztályú vaskereszt. Aztán a Pripjaty-mocsárvidék megtisztítására vetették be, ami persze meghaladta képességeiket, erejüket, de sok embert megöltek. A parancs a következő volt: a terület megtisztítása a partizánoktól, a zsidó nők és gyerekek elűzése. Fegelein ezt úgy értelmezte: az egyenruhásokat elfogni, akin nincs egyenruha azt kivégezni.

Az akció után összevonták a két SS lovas ezredet dandárba, aminek Hermann lett a parancsnoka és még nagyobb ütemben folytatta a mészárlást. Az 1941. szeptember 18-i zárójelentése a hadműveletről azt állította, hogy 14 178 zsidót, 1001 partizánt, 699 szovjet katonát öltek meg, 830 foglyot ejtettek. Saját veszteség: 17 halott, 36 sebesült és 3 eltűnt. Ezen utóbbi annyira alacsony, hogy kizár minden komolyabb összecsapást, így a nagy számú partizán és vörös katona kikapcsolását erős kritikával kell kezelni.

Lovagkeresztesek tragédiája

Aztán igazi katonákkal is szembe kerültek Rzsev térségében, ahol hamar amortizálták a dandárt, sok század 60 százalékos veszteséget szenvedett… Jersovó elfoglalása után megkapta a lovagkeresztet. Egy szovjet mesterlövész megsebesítette, de felépült. A frontszolgálat után a Florian Geyer SS lovas hadosztály parancsnoka lett és az arcvonal mögött, Belorussziában partizánvadászat közben folytatták a tömeggyilkosságokat, tömeges deportálást, csak 1943 nyarán 153 település pusztítottak el. A nyomukban holttestek és üszkös romok maradtak.

A romló fronthelyzet miatt újra az arcvonalon találta magát Hermann, ahol sikeresen harcoltak, de nem sokáig örülhetett, mert szeptember 30-án az elsőnél komolyabb sebesülés következtében több hétig a kórházi ágyat nyomta. Felépülése után Himmler összekötő tisztként, egyben az SS képviselőjeként beosztotta Hitler főhadiszállására, a tűz közelébe került! Nem vesztegette az idejét, igazi karrieristaként mindent elkövetett, hogy Himmler után Hitler és Bormann kegyeit is elnyerje. Ennek alárendelte a magánéletét is.

A sármos, java korabeli tisztet megkedvelte Eva Braun, aki szívesen töltötte a társaságában az időt, végre volt kivel táncolnia, flörtölnie – amire a führernek se kedve, se ideje nem volt. Eva persze érinthetetlen volt, huga, Margerete „Gertl” viszont szabad, s Hermann  őszinte érzelmektől mentesen, Hitler támogatásával 1944. június 3-án Salzburgban elvette.  Esküvői tanúk közt – micsoda meglepetés – ott volt Hitler, Himmler, Bormann… a mézes heteket pedig a Sasfészekben töltötték.  Fégelein karrierje sínen volt. A szerencse még egyszer rá kacsintott, ugyanis a Farkasveremben végrehajtott Hitler ellenes merényletet egy-két karcolással megúszta, de pechjére a német seregek egyik vereséget szenvedtél el a másik után.

A Nobel-díjas Planck hiába könyörgött fiáért Hitlernél

Hitler visszavonult 1945 január 16-án a berlini führerbunkerba, s ezt követően gyakorlatilag a föld alatt élt Eva Braunnal és közvetlen bizalmasaival, köztük Fegeleinnel.   Hitler hiába noszogatták a tanácsadói, nem volt hajlandó elmenekülni Berlinből, eldöntötte, ez lesz a döntő csata, győz vagy meghal. Hanna Reitsch, a híres berepülő pilóta árpilis 26-án leszállt Berlinben, hogy kimentse Hitlert, aki kitartott döntése mellett. A híres aviátor így 28-án hajnalban nélküle repült el – az utolsóként sikerült kirepülnie az ostromlott városból.

Szívesen vele tartott volna Fegelein, de neki nem osztottak lapot.  Már csak azért se, mert az utolsó pillanatokban eltűnt a bunkerből, nem akart részese lenni a nagy megsemmisülésnek, ami Hitlerre és bizalmasaira várt. Egyszerűen lelépett. A városban heves harcok dúltak, de a rendszer még nem omlott össze.  A birodalmi kancellária utasítására 27-én egy biztonsági különítmény indult Hermann letartóztatására, akit berlini lakásában találtak meg, civil ruhában, jelentős pénz volt nála (részben valutában), ékszerek és egy táskában iratok (Himmler nyugatiakkal kapcsolatos különbéke próbálkozásairól.  Svájcba vagy Svédországba akart szökni. A tanúk szerint erősen ittas volt. Vissza vitték a bunkerba.

Az esküvő, Hitler, mint tanú

Hitler a dezertálást személye elárulásának tekintette és dühöngött és lecsukatta Fegeleint.  Eva sírása és könyörgése ellenére hadbíróság elé állította 28-án este, amely megfosztotta kitüntetéseitől, rangjától és halálra ítélte, amelyet 29-én hajnalban végre hajtottak a kancellária kertjében. Az ítélettel és a kivégzéssel kapcsolatban több, egymásnak ellentmondó variáció is a köztudatban van. Van aki azt állítja, hogy Hitler csak lefokoztatta, de nem adott utasítást a kivégzésre. Az viszont nehezen képzelhető el, hogy a legfanatikusabb nácik közül bárki saját szakállára kivégeztette volna a führer sógorát… Pláne annak fényében, hogy Gretl minden napos terhes volt, s a baba, Eva Barbara Fegelein május 5-én látta meg a napvilágot.

Hanna, az aviátor

Igaz ez már egy másik világ volt, mert nagynénije és nagybácsija öngyilkos lett, az apját kivégezték, Berlint pedig a győztes szovjet csapatok és egy válogatott lengyel alakulat uralta.  Az özvegy (Eva ékszereinek köszönhetően nem lett földönfutó) és kislánya Münchenben kezdett új életet, 1954-ben újra férjhez ment Kurt Berlinghoff üzletemberhez. Gyermekük nem született.  A mesebeli boldogság azonban most se jött össze, mert Eva Barbara 1971-ben öngyilkos lett. A megtört anya 1987-ben, 72 évesen hunyt el.

***Ne bízza magát az algoritmusokra. Látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat!

Borítókép: Az ifjú pár… nem sokáig tartott a romantika

4 hozzászólás a(z) “Hitler sógorának se volt kegyelem” című bejegyzéshez

За два месяца войны российские военные убили тысячи мирных украинцев: безоружных женщин, мужчин, детей.

За девять недель на украинских землях было убито 24 200 российских солдат. Это не их война, но они пришли на нашу землю, и мы вынуждены защищаться.

На 9-му мая русское правительство приготовило в интересах зеленых людей подарок. Оно выслало им самим “Письма счастья”, а конкретно извещение на мобилизацию. Также в последнее время докладывают о загорании в россии военкоматов. Вероятно, русские люди уже совсем не вожделеют давать в жертву личные жизни в незаслуженной войне насупротив Украинской стороны.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.