Kategóriák
Történelem

Kapituláció Afrikában

 

Az olasz hadba lépése után 1940-ben megindult a harci tevékenység Líbiában az angolokkal.  A taljánokat a németek húzták ki a slamasztikából, azonban el-Alamein után nekik is leáldozott Afrikában. A maradék olasz-német csapatok 1943. május 13-án kapituláltak Tunéziában.

El-Alamein után Rommel megmaradt erőit több, mint ezer kilométeren át üldözték a Montgomery által irányított brit birodalmi csapatok. Közben Marokkóban és Algériában partra szálltak az amerikaiak és az angolok, akik a franciák átállása után közösen indultak meg nyugatról. A németek utolsó erőfeszítésként csapatokat dobtak át Szicíliából és Tuniszban megelőzték a szövetségeseket. A hadi helyzetet azonban az elégtelen utánpótlás miatt nem tudták megfordítani, csak az időt húzni. Rommel a csapatok olaszba történő visszavonását javasolta (védelem megerősítése Szicíliában és a csizma orrán), de csak őt rendelte vissza Hitler, a seregnek maradnia kellett.

Guderian: Oroszlánfóka helyett Egyiptom 1940-ben!

A szövetségesek egyre közeledtek Tuniszhoz. Felmerült a lehetősége, hogy a Tuniszi-öböl szomszédságában lévő félszigeten (Bon-fok) a maradék német és olasz erők beássák magukat és az amerikaiak Bataan-félszigeten bemutatott hősies védekezéséhez hasonlóan hónapokra lekötik a csapatokat és nem tudnak addig olaszban partra szállni, amíg a hátukban jelentős német-olasz csoportosítás van a szemközti partokon.  A Fülöp-szigetekből tanulva az angolok a Strike-hadművelet keretében a félsziget partszakaszának az elfoglalására törekedtek (elvágva az ellenséget a tengertől).  Tekintettel az üzemanyaghiányra a németek nem tudtak átcsoportosítást végrehajtani, érdemi ellenállást kifejteni.

A reménytelen helyzetet érzékelve von Armin tábornok (5. páncélos hadsereg, egyben március 10-től minden Afrikában lévő német alakulat parancsnoka ) és csapatai március 12-én kapituláltak. Az Afrikában maradt axis erők főparancsnoka, Giovanni Messe marsall Mussolini jóváhagyásával megpróbált tisztességes feltételeket kialkudni, de nem sikerült. A további, kilátástalan harcokat elkerülendő május 13-án 12.20-kor kiadta a parancsot a feltétel nélküli kapitulációra, amelyhez a Kurt von Liebenstein tábornok (164. gyaloghadosztály parancsnoka, aki május 10-én kapta meg a lovagkeresztet, de nem volt hajlandó lemészároltatni katonáit) is csatlakoztak és még a délután folyamán fogságba estek.

Győzhetett volna Rommel Afrikában?

A lefegyverzést követően összesen mintegy 240-250 ezer olasz és német katona esett szövetséges fogságba Tunéziában.  Csak viszonyításként: Sztálingrádban 93-96 ezer között…

Ezzel  néhány légitámadást leszámítva véget ért a második világháború Észak-Afrikában.

Ne bízzon az algoritmusokban! Látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat!

A kasserinei kaland

Borítókép: Német páncélosok (balra pz.II.) a kapituláció után USA felségjelzéssel (Fotó: internet, archív)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.