Kategóriák
Közélet Színes

Mitől olyan kemény dió az Azovsztal?

Az orosz páncélosok és tüzérség rendszeresen lövi, a légierő bombázza a mariupoli Azovsztal kohászatot, a kimerült, éhes, szomjas, lőszerből majdnem kifogyott védők mégis hetek óta állják a sarat. Az elemzésből kiderül, hogy miért olyan kemény dió az abszolút fölényben lévő orosz hadseregnek a gyártelep.

Voltak a természeti adottságai miatt szinte bevehetetlen erődök, mint Masszada, Königstein, Munkács, voltak szuper erődök, mint Verdun, Komárom vagy Przemysl. Az Azovsztal viszont nem erődnek épült, mégis úgy funkcionál! Ennek megértéséhez kicsit ismerni kell a kohászatokat, mint ipari üzemeket (mivel van kohász végzettségem is, így anno láttam a néhai LKM-et szakmai és nyári gyakorlatokon eleget belülről, akárcsak a szomszédos Digépet), sok acélból, betonból, téglából épült masszív épület, mindent elrejtő csarnokok halmaza. A kihűlt kemencék meg tényleg olyanok, mint az erődök, a kémények, hűtőtornyok pedig uralják a terepet. Mesterlövészek Mekkája!  Védelemre tökéletesen alkalmas.

Ehhez jön még  azámtalan külső és belső raktár, ahol hegyekben áll a nyersanyag (legnagyobb tételben természetesen vasérc), a félkész és késztermék (például hengerelt acél, amelyet igény szerint páncélként használhatnak a védők a kívánt állások megerősítésére). A raktárak egy része bunker (a vasúti sín alatt, a kocsik oldalának a nyitásával egyszerűen becsúszik a tömegáru), nem kell kirakodni.  Szakértő tiszt ilyen terepen tökéletes védőkörleteket tud kialakítani, pláne, ha van idő és ahol szükséges homokzsákkal megerősítik, előtte aknát telepítenek.

Az ipartelep térképe, fehérrel az ukrán, pirossal az orosz terülek

Ehhez jön még a belső vasúthálózat és állomást, rengeteg teherkocsival, amelyeket, ha érccel vagy mészkővel megrakodva betolnak az átjárókba, akkor a harckocsiknak is komoly kihívást jelentenek. Ráadásul amíg ki nem lövik a vasúti kocsit vagy a síneket szét  nem robbantják mozgatható barikádok! Ehhez jön még, hogy az Azovsztalt másfél oldalról a tenger (kikötő) határolja, tehát becserkészni se lehet, nyílt terep. Minimum annyit ér, mint egykoron Szigetvár körül a mocsár, csak ezt nem lehet lecsapolni (kétéltű művelet indítható, de vélelmezhetően óriási veszteséggel járna).

Az ágyútűz, bombázás pedig a laikusok számára meglepő módon gyakorlatilag a védőknek dolgozik, mert a több méter vastag vasbeton, acél törmelék tökéletes búvóhely és lőállás a védők számára. Ehhez jön még a gyár alatt található számtalan óvóhely és pince, folyosó, közműcsatorna – jó pár km-es hálózata.  Mivel Sztálin elvtárs idején épült a gyártelep így óvóhelyből is van bőven, sőt az információk szerint földalatti kórházzal is rendelkezik a kohászat (gyári bunkerkórház Miskolcon is épült egykoron, jártam is benne. Berendezett műtő is volt –van? – és minden, amire szükség van, tudomásom szerint 1956-ban használták). Ennek térképével az oroszok is rendelkeznek, a sajtóhírekkel ellentétben nem volt szükség árulóra, hiszen a tervdokumentumok meg vannak valahol Moszkvában valamelyik katonai archívumban, biztos, hogy megkeresték. Az ukránok a precíziós rakétatámadások okozta károk csökkentésére a bejáratokat betontömbökkel erősítették meg, nyilván megfelelő föld fedést is emeltek, volt idejük falak építésére, új – ismeretlen kijáratok nyitására.  A kazamata rendszer több ezer ember elhelyezésére alkalmas.

Kijev: ami sikerült a németeknek, nem jött össze az oroszoknak

Mint tudjuk jelentős élelmiszer, víz, gyógyszer, kötszer készletet is felhalmoztak az ukránok a gyárban, tekintettel a 2014 óta meglévő orosz veszélyre. A hírek szerint ezek nagy része kimerült. Elképzelhető, hogy zárolt hadianyag lerakat is volt a tártelepen, de biztos, hogy a háború kitörése és a város bekerítése közötti időszakban érkeztek ide szállítmányok. Az a védők pechje, hogy a modern nyugati fegyverek nagy tételben csak később kezdtek az országba áramolni.

Analógiaként érdemes fellapozni Sztálingrád ostromát, a németek mindent elkövettek a város bevételéért, már a városközpont tégla épületei is gondot okoztak, a gyártelepek pedig napok alatt leamortizálták a támadóerőt. Az egyik német hadosztály 2 nap alatt 70 százalékos élőerő veszteséget szenvedett az egyik gyártelepen! A legkeményebb csata a Vörös Október kohászati komplexumnál alakult ki, amelyet a sok ezer áldozat és elvesztett haditechnika ellenére nem tudtak teljes egészében bevenni a németek.  Előfordult, hogy a lerombolt üzemcsarnok közepén húzódott a front, s a két fél állásai közt csupán 15-20 méter volt vagy egyik szinten a szovjetek, a másikon a németek voltak!

Ra, Ra, Raszputyica!

Az Azovsztal védelmének főerejét az Azov ezred a városból ide visszavonult alegységei képezik. A sajtó általában a szélsőjobbos ideológiai kötődést szokta kiemelni, de valójában harcedzett, jól képzett, elszánt és motivált legénységből áll.  Pszichésen megtörhetetlenek, kitartóak, szóval az ostromlók rémálma. Hozzájuk csatlakozott a városban állomásozó tengerészgyalogos dandár maradéka. Az ukrán hadsereg egyik elitalakulata, hivatásos katonákból, jól képzettek, felszerelésük megfelelő, harci moráljuk jó (aki a végjátékban nem akart részt venni, az az áttöréskor megadta magát vagy megpróbált lelépni). Rajtuk kívül jelen van még az ukrán nemzeti gárda déli műveleti csoportjának egy alegysége is, illetve vélelmezhetően kis számban rendőrök és egyéb fegyveres testületek tagjai. Összesen 2000 körül lehettek az ostrom kezdetén, ebből mára 600 sebesült, s ki tudja mennyi a halott.

Az ostromlók az orosz hivatásos hadsereg alakulataiból (köztük a Kaszpi-tengeri flotta tengerészgyalogosai) a roszgvargyija orosz –nemzeti- gárda) alakulatai, köztük a csecsenek és a DNR milícia (donyecki szakadárok). Rotálva, hogy ne amortizálódjanak le se pszichésen, de fizikálisan. Tüzérség, páncélosok, légierő+ tengeri blokád. Az oroszok a csatarepülők mellett a TU-22 M3 szuperszonikus nagy hatótávolságú bombázókat is bevetették. Egyelőre komolyabb eredmény nélkül.

Hitler legnagyobb katonai baklövései

Az ostrom részletei ismeretlenek, csak annyit tudunk, hogy a folyamatos lövetés, bombázás szüneteiben az oroszok többször is megpróbáltak betörni a gyártelepre, de visszaverték őket. Személy szerint a szpecnyaz zászlóaljakat és a rohamutászokat hiányolom.  Nélkülük rohammal kicsi a siker valószínűsége. Megint csak Sztálingrádra utalok vissza, a németek is felismerték, hogy új harcmodorra, jól képzett speciális harccsoportokra és rohamutászokra van szükség a gyártelepek bevételére.  Anno nagy dolog volt a légi szállítás, de az utászok egy részét így vitték a városba, hogy minél hamarabb bevethessék őket. Így se voltak elegen, még a horvátoktól is „elkunyeráltak” egy zászlóaljat (bár őket a legtöbb hadtörténész elfelejti megemlíteni a csatával kapcsolatban).

Az orosz csapatok támadásai, felzárkózás az üzemre

Mi lesz a vége? Nos vagy kifogy minden készlet, teljesen elgyengülnek a védők és részben vagy egészében kapitulálnak vagy az ismétlődő orosz rohamok egyike sikerrel jár és beveszik (ebben az esetben borítékolható a mészárlás). Felmentésüket, sikeres kitörést nem tudok elképzelni (bár utóbbival lehet megpróbálkoznak, mint a budai vár védői 45-ös ostrom végén). Ami tény: a védők jelentős orosz csapatokat kötnek le, amelyek máshol hiányoznak az oroszoknak. Ráadásul iszonyú mennyiségű hadianyagot használnak fel, látszólag eredménytelenül. Minden nap több millió dollár kiadás…

A gyors befejezés viszont még drágább lenne, mert rengeteg cirkálórakétát kellene ellőni, bunkerromboló bombákat ledobni, tucatszám, s utána lehetne a siker reményében a speciális csapatokkal kiegészülve rohamozni – a véleményem szerint.

Ünnepi bevonulás helyett véres háború

PS: Úgy tűnik, hogy részleges vagy teljes megegyezés történt, mert május 16-án este megkezdődött a sebesültek evakuálása. A dombászi lázadok területére kórházba szállítottak 53 főt és 211 további katonát egy másik helyre.

Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com -ra, s  tallózzon bátran!

Fotó, térkép: internet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.