Kategóriák
Történelem

Mao és Tajvan “felszabadítása”

Tajvan a legnagyobb kínai sziget, ahova a polgárháború végén 1,3 millió kuomintangista menekült a kommunisták elől. A nagy szigethez sok kis sziget tartozik, közülük néhány 20 km-en belül van a szárazföldi Kínához, amelyeket 1954-ben el kezdtek lőni, az USA pedig atomcsapással fenyegette meg Maot, s mivel Hruscsov nem vállalt válaszcsapást inkább befejezték a mini háborút.

Szóval Tajvan (Formosa) 1895-től tartozott Japánhoz, a partközeli szigeteket azonban csak 1937-ben szállták meg, de a vesztes világháború után, 1945-ben mindenünnen távozniuk kellett. A kuomintang (nacionalista kínaiak) vették át a hatalmat. A polgárháború végén Csang és emberei ide vonultak vissza és tovább használták a Kínai Köztársaság nevet, még a szárazföldi a Kínai Népköztársaság. A két fél kölcsönösen utálta egymást, viszont a polgárháború után egyre erősebb lett az óriási kommunista ország.

Mao Koreában tört borsot először az USA orra alá, majd 1954 nyarán elérkezettnek érezték az időt, hogy a partmenti szigeteket visszaszerezzék. Nagy szabású út és tüzérségi állásépítésbe kezdtek a Matsu-szigetek és Kinmen-szigetekkel szembeni partszakaszokon, majd deklarálták a 20 km-es tengeri felségterületet, amibe beleestek az említett szigetek. A kuomintang válaszul csapaterősítéseket küldött és elkezdtek beton védműveket építeni.

Alexander von Falkenhausen hihetetlen története

A kommunisták se voltak restek és emelték a tétet, augusztus 11-én bejelentették: elérkezett Tajvan felszabadításának az ideje és elkezdték lőni a szigeteket. Szeptember 3-án a tűzcsapás során meghalt két amerikai katonai tanácsadó. Az USA tudomásul vették a szárazföldön történteket, de a Dél-Kínai tengeren nem akarták engedni Kína terjeszkedését (érdekes, most is ugyan ez az álláspontjuk!) és miközben zajlott a két fél közt a tüzérségi párbaj, s Kína a szigetek megszállására készült (katonailag gyakorlatilag védhetetlenek) az USA vezérkar atomcsapást javasolt az érintett partszakaszon. Eisenhower elnök elvetette, de úgy gondolta egy blöfföt megér. A Tajvan elleni invázió esetére – a védelmi szerződés alapján – atomcsapással fenyegetett. Kína Sztálin halála után egyre inkább önállósította magát a SZU-tól. Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy Hruscsov nem vállalt válaszcsapást egy esetleg Kínát érő USA támadásra. Ennek ismeretében a maoisták szép csendben abba hagyta a szigetek támadását (kétsége ne legyen senkinek, ezt nem felejtették el a szovjeteknek/oroszoknak).

Kína beadta a derekát

A konfliktus során a hivatalos statisztikák szerint mind a két fél több, mint 500 halottat vesztett.

1958-ban megint a fegyvereké volt a szó egy hónapra, a Donging-szigeteki tengeri csatában a tajvani flotta visszaverte a partraszállási kísérletet, a levegőben is nyertek az F-86-osok a MiG-ekkel szemben. Az amerikai 7. Flotta pedig erődemonstrációt tartott a térségben, ami elég volt a kedélyek lehűtéséhez.

Egyes vélemények szerint Mao így is nyert, mert a fenyegetés hatására erősödött a belső hatalma (összezárt mögötte a párt és a lakosság) és válaszlépésként felpörgette a kínai atomprogramot.

Afgtanisztán: folytassa, Kína!?

*** Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com-ra, s  tallózzon bátran!

Borítókép: Tajvani 155 mm-es löveg tüzel a kommunistákra (thinkchina.sg)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.