Kategóriák
Közélet Történelem

Rákóczi hazatérése

A Spanyol örökösödési háború miatt alig volt királyi katona Magyarországon, a nép, főleg a szegényebb keleti régiókban elégedetlen volt és  májusban spontán felkelés tört ki, amely élére állt a lengyel száműzetésből 1703. június 16-án Vereckénél magyar földre lépő II. Rákóczi Ferenc.

Valahogy megfeledkezett az ország nagy része erről a dátumról, pedig hasonlóan jelentős esemény volt a maga korában, mint később március 15. vagy október 23.  Szerencsére van pozítív kivétel. A nagyságos fejedelem és a kurucok előtti tisztelgésként a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés 2014-ben a Megye Napjává, közös ünneppé nyilvánította június 16-át, majd éveken át majális szerű rendezvényt, úgynevezett megyenapot tartottak egy-egy településen Sárospataktól Mezőkövesdig.

II. Rákóczi Ferenc: a név kötelez!

Na, de ne szaladjunk ennyire előre! Idézzük fel II. Rákóczi Ferenc hazatérésének a részleteit, amelyet a nagyságos fejedelemnél senki se ismer(t) hitelesebben, ezért idézem az Emlékiratainak a vonatkozó részét.

Drohobyczon, egynapi járásra a magyar határtól futárok érkeztek és előadták, hogy ezt a vezérek és őrök nélküli, borba és álomba merült fegyveres népséget Károlyi Máramaros megyében, Dolhánál szétverte, zászlóikat is elvesztették, s a szanaszét menekülők a szomszédos hegyekbe vonultak vissza, és ott parancsaimat várják.

Kik voltak a kurucok és labancok?

Így ilyen szerencsétlenül kezdődött a magyarországi háború, amelybe – önként bevallom – az okosság minden szabálya ellenére fogtam. Csak egy fiatalember hevessége és a haza szeretete lelkesített. Még visszavonulhattam volna, és volt is rá nagy okom. De bátorított és erősített az a szándék, hogy megérdemeljem a nép bizalmát és szeretetét, és kitűzött célomban szilárdan bízva elküldtem Kálnássy Istvánt Wiśniowiecki herceghez és Potocki kijevi palatínushoz, hogy sürgesse a várt segítséget. Elhatároztam tehát, hogy folytatom utamat, s a szétszórt népet újra összegyűjtve, a lengyel határon rejtőzve várom meg a segélycsapatok érkezését, és nem hagyom kialudni a nép szívében lángra kapott tüzet. Azt mondták nekem, könnyű összegyűjteni a szétverteket, sőt munkácsi hercegségemben ötezer gyalogos és ötszáz lovas várja jöttömet az ország határán.

Másnap folytattam utamat és egy Skole nevű faluhoz értem Lengyelországban – mint már említettem – a podóliai palatínus katonáinak kíséretében, akiket azzal az ürüggyel küldtek velem, hogy behajtják a tüzérség pénzének hátralékát.

Nagysáros, a kurucok egykori fellegvára

Skole lakói azonban utamat állták. De a szóváltás közben egy zsidó felismert, s a vita örömmé meg udvariassággá változott. Érkezésem hírére előjött egy Petronius Kamiński nevű derék öregember – az orosz (a ruszinokat nevezték ekkor így – a szerző) szerzetesek szomszédos kolostorának főnöke, aki engem valaha még mint gyermeket a karján hordozott -, örömkönnyeket ontott láttomra, nem tudott betelni látásommal, és elkísért egészen a határig.

Elrendeltem, vezessék hozzám a hegy túlsó oldalán tartózkodó csapatokat. Déltájban érkeztek, botokkal és kaszákkal felfegyverezve. Ötszáz ember helyett alig volt kétszáz gyalogos, rossz parasztpuskákkal fölszerelve, és ötven lovas. Vezérük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai jobbágyom, és Kis Albert, bűneiért körözött tolvaj és gonosztevő.

Puskák hiányában kardokkal, és vasvillákkal és kaszákkal fegyverkeztek fel, és kijelentették, hogy velem akarnak élni-halni.

Csapataim létszáma néhány nap alatt háromezer emberre emelkedett. Erejüket túlbecsülő paraszti lelkesedésük is napról napra növekedett. Kihasználva tehát jobbágyaim jóakaratát, könnyűszerrel rábeszéltem őket, hogy engedjék át igáslovaikat, és így növeljük meg a lovasok számát. Így tehát parasztpuskákkal felfegyverzett lovasságom hamarosan megnőtt háromszáz emberre, s a hírnév, amely mindig megnagyítja a dolgokat, ezt a számot ezerre emelte.”

Esze Tamás brigadéros halálára

Ebből is kiderül, hogy Rákóczi hamis pátosz nélkül, a valóságot írta le. Szedett, vetett, jórészt szegény legényekből és szökött jobbágyokból álló kárpátaljai, tiszaháti serege Tiszaújlaknál legyőzte az elé vonuló, huszárokkal megerősített vármegyei, nemesi sereget és ezt követően robbanásszerű gyorsasággal terjedt az Észak-Alföldön, Partiumban, majd a Felvidéken a felkelés.  A megyei seregek nem ellenállás helyett általában átálltak, hivatásos katona pedig alig volt az északkeleti országrészben. A közben átálló Károlyinak és más főuraknak, egykori végvári katonáknak köszönhetően igazi sereg szerveződött, amely idővel  Magyarország nagy részét és a jogilag külön álló Erdélyi fejedelemség bő felét felszabadították.  De ez már egy másik történet.

*** Ha kedvelik a kuruc kort, akkor ajánlom figyelmükbe Csontos László Bükki bujdosók című , az Eger – Miskolc- Kassa háromszögben játszódó történelmi kisregényét, amely Thököly seregének szétszéledésétől a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc korai szakaszáig, a győzelmes visszatérés bemutatásáig tart. Ha kedveli a Tenkes kapitányát, akkor ez is tetszeni fog!

Bükki bujdosók

>>>Látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a holnapon!

Borítókép: Veszprémi Endre festménye II. Rákóczi Ferenc, Esze Tamás és a talpasok találkozása a határon

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.