Kategóriák
Sport Színes

A zebrák magyar gazellája

Hirzer Ferencről a legtöbb fociszurkoló nem is hallott, pedig egykoron a lába előtt hevert Itália! Két szezont játszott a Juventusban, mesterhármassal mutatkozott be és mesterhármassal köszönt el, 43 bajnokin 50 gólt lőtt. Vlahovics vagy Morata is csak irigykedhet az 1902-ben született magyar gólvágóra!

A régi idők fociját ismerő rajongókon és a sport statisztikusokon kívül kevesen tudták, hogy a két világháború közt – főleg a kötelező amatőr időszakban – magyar edzőkkel és játékosokkal voltak tele a világhírű nyugati klubok, pedig akkoriban alig szerepeltethettek külföldit… Hirzer fiatalon Csehszlovákiába, majd Németországba szerződött.

Egy hétre jöttek, 7-1-el mentek!

1925-öt írunk, a Juventus kispadján Károly Jenő ült, a fedezetek közt játszott Viola József, a klub pedig szerződtette a magyar válogatott, labdával kitűnően bánó, szélvészgyors, erős lövéseket megeresztő csatárát, Hirzer Ferencet, aki a tifosiktól hamar megkapta a Gazella becenevet. Az első meccsén, a  Parmának berámolt egy triplát, ettől jobb belépő elképzelhetetlen!

A tudásáról mindent elmond egy Juventus – Internationale szuperrangadó tudósítója: ” bár sok nagy klasszis futballista játékát néztem, amit azonban Hirzer csinál a labdával, azt még senkitől sem láttam. Az már szinte boszorkányság, vagy bűvészet!” Az edzőt elvitte a szíve szezon közben (nagy csapat, nagy stressz), azonban akkor még nem ismerték a mai mesét, hogy azért került ki a csapatból, mert az új edző hozta a kedvenceit vagy nem fértem be az elképzeléseibe… Hirzer úgy kellett nekik, mint éhezőnek a falat kenyér, aki olasz bajnok és gólkirály lett (26 meccs 35 gól, a Calcio történetében holtversenyben a 3. legtöbb találat)! Ráadásul a Juve 20 sanyarú év után lett újra bajnok! Mit nem adna egy ilyen bajnoki évért manapság Lewán kívül bárki?

A következő szezonban is jól játszott, de a légiósok számának korlátozása miatt megingott a helye, s kénytelen volt távozni (fel se merült az olasz állampolgárság, mint kiskapu!) Egy jókor jött hazai ajánlat hatására a Hungáriába igazolt (a Fradi orra előtt). Más idők voltak, a mai magyar mezőny legtehetősebb klubja, a Fradi esetében is elképzelhetetlen, hogy olyan nagy klubból igazoljon meghatározó játékost, mint a Juventus.  Öt évet játszott A Hungáriában és magyar bajnok, valamint kupagyőztesként távozott Svájcba. A teljesítménye, 107 meccsen 68 gól, kiérdemelte az MTK örökös bajnoka címet. Végül 1935-ben. a III. Kerület labdarúgójaként akasztotta szögre a cipőket.

A válogatottban 33 meccsen 14 gólt lőtt, többek közt az olaszok és a csehszlovákok és Ausztria ellen is betalált, ami akkoriban olyan volt, mintha manapság valaki gólt lőtt volna Argentínának, Spanyolországnak és Németországnak.

Tóth Potya, a legenda, az elfeledett mártír

Visszavonulása után rövidesen visszatért a napfényes Itáliába, ahol edzősködésre adta a fejét. A Liguriával 1939-ben a Serie A-ba is eljutott edzőként is, ami megsüvegelendő teljesítmény.  Mindössze 54 évesen,  Trentoban érte utol a halál. Itt is temették el. Zseniális focista volt, azonban sajnos kikopott a magyar köztudatból, mint az Aranycsapat előtti majdnem összes magyar szupersztár.

*** Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a  http://www.kazivilaga.com -ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.