Kategóriák
Színes Történelem

Oroszlánszívűnek nem csak a kardja, az esze is vágott!

Oroszlánszívű Richárdról az átlag magyarnak a Robin Hood legenda jut eszébe, amely szerint a Szentföldről hazatérőben Bécsben fogságba esett király nevében öccse és a bárók sanyargatták a szegény népet. Persze ez se igaz így, de nem is erről szól a cikk, hanem a lovagkirály  zseniális arszúfi győzelméről, ahol ésszel és szívvel, de jól elpáholta a túlerőben lévő muszlim sereget.

A hadtörténelem tele van vitéz hadvezérekkel, de kevés volt az olyan, akinek az esze legalább annyira vágott, mint a kardja. Ebbe a szűk csoportba olyanok tartoznak, mint Jenő herceg, Napoleon és Oroszlánszívű (I. ) Richárd, angol király.  Ennek igazolására távirati stílusban elmesélem az Akkó- Jaffa közötti hadjáratát, s az ezt megkoronázó arszúfi csatát.  A siker értékét emeli, hogy az ellenfél se akárki volt, hanem Szaláh ad-Din (Szaladin) szultán, Egyiptom és Szíria ura, a kiváló muszlim hadvezér, Jeruzsálem meghódítója, a hattini győztes.

Az elbizakodottság fél vereség!

Vágjunk egyből a közepébe, a III. kereszteshadjárat során összejött angol-francia-frank és a Templom, Johannita  rendek, más, kisebb nációkból és a turkopolokból (elvileg legalább félkeresztény, helyi zsoldos lovasság) összeálló heterogén sereg fővezére lett Richárd, aki a gyülevész társaságból pillanatok alatt fegyelmezett, együtt mozgó, gondolkodó hadsereget faragott! Már ezért megsüvegelést érdemelne, hát még azért amit véghez vitt!

Elhatározta, hogy szorosan a tengerpart mellett vonul, mivel a tengeri fölény birtokában a flotta nem csak a szárnyát biztosította, hanem az ellátmányt is szállította, továbbá a sebesülteket, betegeket is a fedélzetre vette. Szorosan a part mellett haladt a sereg, amely élén a templomosok, a végén pedig a johanniták, mint kiváló katonák, akik a terepet, éghajlatot és az ellenséget is ismerték. közte pedig a fősereg része és a felszerelést,. ellátmány szállító trén, ütemesen, egymás után. A szárazföld felőli oldalt  gyalogos íjászok biztosították. A tenger és a lovagok közt, a védett oldalon pedig a tartalék és a biztosításból leváltott, pihentetett gyalogság haladt. Válogatott legényekből álló, könnyű lovasság pedig felderítőként járta be a környéket. A becslések szerint a keresztes sereg  létszáma 10-20 ezer közt mozgott, a Szaladin által vezetett muszlim pedig a duplája volt (a durván magasabb létszámokat megadó krónikákat felejtsük el, mert logisztikailag lehetetlent állítanak).  A szultán ismerte és tisztelte a keresztény lovagok harcértékét, ezért nem szeretett volna hagyományos, szemtől szembe csatát vívni velük (ugyebár a johannita  szabályozásban benne volt, hogy 3X túlerőig nyugodtan megtámadhatták a muszlimokat), hanem folyamatosan csipkedve lovas íjászaival szeretett volna spontán ellencsapást kiprovokálva részenként legyőzni a kereszteseke

Richard és Szaladin képzeletbeli összecsapása, XIV. századi alkotás.

Richárd 1191. augusztus 22-én vonult ki déli irányba Akkóból,  s az említett módon, a tengerparton vonult déli irányba, vele párhuzamosan, a szárazföld  mélyén pedig Szaladin. Az említett taktikának megfelelően minden adandó alkalommal rácsaptak a menetoszlopra a muszlim könnyűlovasok és nyílzáport eregettek feléjük, amit a keresztény oldalvéd íjászai viszonoztak.  Érdemi kárt nem tudtak okozni a távolság miatt, Richárd és alvezérei pedig sikeresen tartották a fegyelmet.  A legtöbb lovag szívesen rárontott volna a hitetlenekre, de önmérsékletet tartottak.  így telt egyik nap a másik után. Richárd serege fegyelmezetten haladt célja felé, s hódoltatta, elfoglalta az útba eső parti településeket, majd ment tovább. Szaladin rájött, hogy a csipkelődése semmit se ér, mert az Oroszlánszívűt nem lehet  kizökkenteni, a sereg pedig sosem látott fegyelemmel betartva az utasítást, rendezetten vonul. Ezért a szultán elhatározta, hogy számára kedvező terepen a teljes seregét csatasorba állítva kiprovokálja az összecsapást.  Erre az Arszúf előtti ritka erdő kínált lehetőséget.

Szaladin szeptember 7-én három részre tagolta hadseregét, s az erdőben elrejtve várakoztak. A keresztény sereg elővédjét, majd a zömöt elengedte maga előtt, s a johannita  hátvéd ellen indított  nagy támadást. Mindenféle gonggal, cintányérral, dobbal óriási zajt csaptak (pszichológiai megfélemlítés, a török is szívesen alkalmazta  később), majd a gyalogság előre tört,  nyilakat lőttek, dárdát dobtak, majd utat nyitottak a könnyűlovas íjászoknak, akiket a kisebb számú muszlim nehézlovasság követett.

Müriokephalon (1176), az első csatánk a törökkel

Nabluszi Garnier nagymester irányításával a johanniták  visszaverték a támadást, majd a szokásos tovább vonulás helyett ellentámadásba mentek át, ezzel kényszerhelyzetbe került Richárd, mert megbomlott a sereg együtt mozgása és a menetoszlopot megfordítva a teljes sereggel csatlakozott a támadáshoz. Nevéhez illően oroszlánként, de ésszel harcolt!

Nem tudni, hogy a nagymester saját szakállára cselekedett-e vagy Richárdtól felhatalmazása volt arra, ha reális esélyt lát a győzelemre, akkor kitörhet. Vagy így, vagy úgy, de elkezdődött a csata, a sikeres ellentámadást. A nehézpáncélos lovagok zárt alakzata úgy hatolt át a muszlimok sorain, mint kés a vajon, azonban Richárd egy mérföld után leállította és visszarendelte őket a menetoszlop biztosítására! Tehát volt annyi esze, hogy nem hagyta elcsalni magát a gyalogságtól és a társzekerektől, ezzel azokat kitéve egy pusztító könnyűlovas rohamnak.  A muszlimok visszatámadása miatt a rohamot még kétszer megismételték, majd visszatértek kiindulási pontjukra. Az ellenség annyira kifáradt, akkora veszteséget szenvedett, hogy kénytelen volt visszahúzódni az erdő biztos fedezékébe, a győztes sereg pedig bevonult Arszúfba.

Richárd serege megpihent, majd az éjszaka beálltával a katonák visszatértek a csatatérre, hogy kirabolják az ellenséges holttesteket, amiből volt bőséggel.  A feljegyzések szerint a keresztények 700, a muszlimok 7000 katonát vesztettek. Később Szaladin összeszedte seregét, de újabb csatát már nem vállalt, csak maradt a csipegetésnél, amivel Richárd nem törődött.

A tengerpart jelentős része a kereszteseké lett, Jeruzsálem pedig maradt muszlim, amit az 1192-ben megkötött, a status quo alapján megközött jaffai szerződés is rögzített. Abban is megállapodtak, hogy a keresztény zarándokok szabadon látogathatják a szent helyeket (a muszlimok is átutazhattak keresztény területeken), a mennyei királyság pedig tovább élt a lovagok szívében.

Emelem kalapom Richárd előtt, akinek nem csak oroszlán szíve, hanem esze is volt, nem is kevés! Richárd olyan az angoloknak, mint nekünk Szent László, a tiszta lelkű lovagkirály!

Grünwald, a teutonok alkonya

S a végére egy mondat erejéig  vissza a Robin Hood legendához!   Nem feltétlen jókedvükből sanyargatták a népet János és a bárók emberei, hanem azért mert  sokba került a háború, majd össze kellett gyűjteni azt a piszok sok pénzt, amivel kiváltották az oroszlánszívű királyukat a fogságból!

***S ha már szóba kerültek a johanniták, nem sokkal később Magyarországon, a tatárok ellen is megcsillantották bátorságukat, hősiességüket. A muhi csata idején, a térségben játszódik Csontos László Ezüst kard kék mezőben című kisregénye. Ajánlom a lovagok, a kor iránt érdeklődők figyelmébe!

Ezüst kard kék mezőben

A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.comot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt, ami tetszik vigye tovább,  ossza  nyugodtan.

Borítókép: Richárd király a sereg élén a Szentföldön (forrás: internet).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.