Kategóriák
Történelem

A horvát blitzkrieg

A szlovéneket könnyen elengedték a szerbek, Horvátországgal azonban más terveik voltak, jelentős részét el akarták csatolni Nagy-Szerbiához. Hosszú, véres harcokkal Eszék kivételével elfoglalták amit nagyon akartak. Aztán jött 1995.08.04-én a mindent elsöprő Vihar (Oluja), s néhány nap alatt kiverték a szerbeket a Krajinából.

A Szent István csatahajó roncskutató expedícióval kapcsolatban 1995 tavaszán és őszén is jártam az Adriánál, Isztria, Kvarner-öböl, szigetek között. Mind a kétszer az osztrákokon és olaszokon keresztül utaztunk oda felé és mind a kétszer Karlovác-Zágráb-Varasd- Csáktornya útvonalon haza.  Tulajdonképpen azért kerültem be a csapatba, mert az indulás előtt pár nappal a szerbek ágyúzták /rakétázták a horvát hátországot, s amitől egy pesti megijed, az egy miskolcinak lehetőség (közismert, hogy a borsodiak keményebb „gyerekek”) alapon.  Fogorvos barátom autójával mentünk. Kicsit nehéz volt rávenni a rövidebb, de veszélyesebb útra, mivel két kisgyereke volt, de végül bevállalta. A Fiume- Károlyváros úton ahogy közeledtünk az utóbbi városhoz egyre kisebb lett a forgalom, mert a Gradok lőtávolán belülre kerültünk.

A megfordított Jelasics és a Kalasnyikovok…

Itt éltem át életem első éles közúti ellenőrzését.  Messziről láttuk a homokzsákokkal megerősített ellenőrző pontot. Nyugodt tempóban begurultunk, majd a géppisztolyos rendőrök intézése megálltunk (lehet magyar Kalasnyikovuk volt?).  Se angolul, se oroszul nem beszéltek, mi meg horvátul nem, de az orosz azért nyomokban működött.  A csepergélő eső ellenére kiszállás a kocsiból, majd a kocsi oldalához állni,  egy rendőr mögöttünk pár lépésre, másik kettő meg átvizsgálta a kocsit.  Azonnal felvillanyozódtak, amikor meglátták a búvárcuccot. Háborúban gyanús felszerelés.  Mondom Stevi Stefan Expedicija” – ami hatott, hallottak rólunk a horvát tévében (mire jó a tömegkommunikáció?) Egyből barátságosabban turkáltak. Az egyik kezébe akadt egy kerek, hasas, sötét üveg, rajta vörös kereszttel. Igen, egy literes Unikum! Forgatja, nézegeti a rendőr, s kérdezi, hogy mi ez?  Átvillant az agyamon, hogy megviccelem kicsit: Molotov-koktél! Azonban ez századmásodperc alatt tovább is röppent. A front közelében nem biztos, hogy értik a viccet, nekem meg nem akaródzott arccal a sárba feküdni, így azt válaszoltam alkohol! Igen, jól sejtik, a következő szó azt volt, hogy szuvenír! – s ebben a pillanatban véget ért az ellenőrzés. Mielőtt indultunk erősen mutogatva délkelet felé azt magyarázták, hogy banditaveszélyes övezet, s mivel már késő délután volt javasolták, hogy siessünk még napfénynél beérni Károlyvárosba.

Poglavnikból “magyar menekült”

Végül is már besötétedett mire oda értünk, de egy fia szerb orvlövésszel se találkoztunk (szerencsénkre). A manapság nyüzsgő városban alig mozgott egy-két kocsi. Az autópálya felhajtó közelében aládúcolt homlokzatú házak mellett autóztunk. Isten hozott a háborúban!  A zágrábi elkerülő szakaszon beértünk egy rendőri felvezetéssel haladó katonai konvojt. a ponyvák alatt tüzérségi lőszer lapult. Csáktornyánál késő éjszaka volt mikor elautóztunk. Az egyik mellékvágányra kiállítva összekapcsolt vasúti kocsikat láttunk, menekültek éltek benne.  Az egész ország sötétbe burkolózott, csendes, kihalt volt.

Bezzeg szeptember közepén, amikor a sikeres expedíció után tértünk haza! Vidám emberek minden felé, a horvátokra jellemző jó kedv.  Éjszaka nyitva tartó éttermet is találtunk Zágráb környékén, éppen esküvő volt a különteremben. Kértem az étlapot, s akartam rendelni, de bármit mondtam a válasz az volt, hogy nincs.  Végül megkértem a pincért, mutassa meg, hogy mi van!?  Ez hatott. egyben sült szopós malac és vegyes köret.  Mi éhesek, az étek pedig fenséges volt!

Drazsa Mihajlovics, a csetnikvezér

S mi történt közben, hogy a sötétséget, csendet, szomorúságot felváltotta a horvátokra jellemző vidámság?

Az Oluja! A horvátok bármilyen hősiesen is harcoltak időre volt szükségük, hogy megállítsák az állig felfegyverzett jugoszlávból szerbbé alakult hadsereget és a hozzájuk csatlakozó nacionalista csetnik bandákat. Vukovár hősei segítettek időt nyerni és Eszékre már nem jutottak el. A Baranya-háromszöget, Szerémséget, Petrinja térségét és a Krajinát elfoglalták a hegyek közt,  Dubrovnikot és több tengerparti várost pedig a hegyekből vettek ostromzár alá.

Korábban is volt kisebb, pozíciójavító ellentámadás, de az igazi nagy 1995. augusztus 5-én indult meg (amikorra a horvát hadsereg megfelelő képzettséget kapott, harci tapasztalatot szerzett és bizonyos szinten fel is fegyverezték). A csapatok élére harcedzett tisztek kerültek, a legismertebb közülük Ante Gotovina tábornok, a korábbi idegenlégiós, aki sok nyugaton élt horvát hazafihoz hasonlóan hazatért harcolni. Az akcióban részt vettek a hercegovinai horvátok és a Bihácsnál a szerbek által bekerített bosnyákok is. Az első csapást a néhány MiG 21-ből álló horvát légierő mérte, s velük egyszerre léptek akcióba a beszivárgó kommandós egységek, hogy elvágják az ellenség kommunikációját, megzavarják a vezetési pontokat. Majd rövid tüzérségi előkészítés után megindultak a csapatok.

Az Adriát látni…

Az 4-én kora reggel indított horvát támadás meglepte a szerbeket, akik helyenként – főleg a károlyvárosi és zárgrábi hadtesttel szemben –  keményen ellenálltak, sőt harckocsikkal támogatott  helyi ellenlökéseket is indítottak, máshol azonban a nehéz terep ellenére gyorsan területet nyertek a horvátok.  Augusztus 6-án sikerült felvenni a kapcsolatot a bosnyákokkal, ezzel feltörték a bihácsi ostromzárat. Miután átkarolás fenyegette a szerbeket a harmadik nap megkezdték az általános visszavonulást.  A horvát főerők augusztus 7-én reggelre felzárkóztak Kninre, Krajina fővárosára, majd folytatták a támadást, az ellenség üldözését. Este bejelentették, hogy a hadjárat elérte a célját és befejezik.

Augusztus 8-án délután Franjo Tudjman elnök bejelentette a hadműveletek leállítását, ezzel párhuzamosan több bekerített szerb alakulat letette a fegyvert és a megállapodás értelmében a horvát katonai rendőrség kíséretében távozhattak Szerbia irányába.  Azonban nem csak a katonák vonultak el, hanem rengeteg civil is, teherautókkal, személyautókkal, traktorokkal. Volt akit a bűntudat  és a számonkéréstől félelem hajtott (korábban kirabolták, elkergették a horvát szomszédokat, erőszakos cselekményeket követtek el) másokat a bosszútól való félelem indított el. Nem is volt teljesen alaptalan a félelem, bár a horvátok által elkövetett atrocitások száma töredéke volt a korábbi szerbnek. A bábállam bukása után hazatérhetett a mintegy 170 ezer horvát menekült.

A szerbek előszeretettel emlegettek etnikai tisztogatást. A menekültek közül végül több tízezer a Bácskában talált új otthonra, a magyarok kárára véglegesen megváltoztatva az etnikai viszonyokat. A viszonyok lenyugvása után egyébként pár ezer szerb visszaköltözött az egykori Krajinába.

szerb menekültek

A horvátok szisztematikusan átvizsgálták a felszabadított térséget, ahol augusztus 14-ig zajlottak kisebb összecsapások a visszamaradt szerb katonákkal.  A veszteségek horvát, bosnyák oldalon mintegy 200 halott, 1100-1400 sebesült, szerb oldalon 560 halott és 4000 hadifogoly. szerb polgári halott 200-1200 közé teszik a horvát pedig 42 fő. A horvátok 54 harckocsit és több száz löveget zsákmányoltak, öt nap alatt mintegy 10400 km2 területet szabadítottak fel, ami  nagyjából annyi, mint BAZ és Heves megyék együtt.  Erre a teljesítményre a második világháború nagy hadvezérei is csettintettek volna.

Ezt követően a Baranya-háromszöget és Szlavóniát a szerbek megállapodás alapján, nemzetközi ellenőrzés mellett vonultak ki (itt a szerb civilek jelentős része maradt) és lett újra Horvátország része.

***Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com-ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Képek: internet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.